Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
1. SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: A veresegyházi plébánia településeinek demográfiai viszonyai 1731-ben
A VERESEGYHÁZI PLÉBÁNIA TELEPÜLÉSEINEK... éveire a vizsgált helységek népességének nagysága megközelítette a Veresegyházét és Szadáét, mivel e két községben a lakók száma alig emelkedett. Az összeírok alaposságának következtében megközelítően pontosan ismerjük a veresegyházi plébánia lakosságának felekezeti tagoltságát, amit Petróci Sándor adataival kiegészítve a Gödöllői-dombság vallási viszonyairól is számottevő információk nyerhetők. Ezek alapján megállapítható, hogy 1731-ben a vizsgált községekben a protestáns népesség a lakosság felét tette ki, és a legnépesebb akatolikus közösség már ekkor is Veresegyházán és a két szomszédos településen élt. A többször megismételt egyházi lélekösszeírások tanúsága szerint a katolikusok aránya már 1760-ra 59%-ra emelkedett, majd újabb kilenc esztendő elteltével elérte a 63%-ot. Ez az arány lényegében változatlan maradt 1783-ig. A protestánsok relatív csökkenése arra vezethető vissza, hogy Veresegyháza és Szada lakóinak száma csak lassan emelkedett, miközben a régió katolikus települései megtöbbszörözték népességüket. Az 1760 és 1762 között számos településen bekövetkező lélekszámcsökkenés nem a protestáns népességre nehezedő földesúri vagy felekezeti nyomással magyarázható, mivel lakóik nagy számban hagyták el a katolikus községeket is. A házak lakószámának elemzése kimutatta, hogy a reformátusok népesebb házakban éltek mindhárom településen, mint a katolikusok. Alihoz, hogy kideríthessük ennek az okát, meg kellett vizsgálni, hogy a két felekezet családi viszonyaiban vagy vagyonában kimutatható-e eltérés. A családszerkezet vizsgálata kapcsán megállapítható volt, hogy a különböző hitvallású lakosok családszerkezete hasonló: az egyszerű családok súlya a legnagyobb, de a reformátusok esetében számottevően magasabb az összetettebb szerkezetű családok aránya. A 18. században nagyobb népességtömörülés (családi, települési és régiós szinten is) ott jöhetett létre, ahol az eltartásukhoz szükséges anyagi erőforrások rendelkezésre álltak. Az eddigi eredmények azt sugallták, hogy a protestáns népesség birtokolta a javak jelentős részét. A református és katolikus közösség vagyoni helyzetének elemzésére az 1731 végén készített megyei adóösszeírás nyújtott lehetőséget. Mivel a 18. században adót a módosabb családok fizettek, ezért az elsődleges cél az volt, hogy kiderüljön az adófizetők felekezeti megoszlása. A három település dikális összeírásában szereplő 224 adófizetőből 200 főt tudtunk azonosítani, akik közül csupán 19 volt katolikus, noha e felekezethez tartozók aránya az össznépességen belül 20%-ot tett ki. A jegyzékben szereplő katolikus adózók jövedelme és vagyona rendkívül csekély értékeket ért el. így már nyilvánvaló, hogy miként élhetett a protestáns közösség népesebb házakban és nagyobb családokban. A tanulmány utolsó részében a veresegyházi plébánia falvaiban élők életkori sajátságait mutattuk be. A lakók életkori adatai anyakönyvek hiányában becslésen alapulnak, ami miatt gyakran szerepel kerek évszám az erre vonatkozó rovatban. Az ebből keletkező aránytalanságokat szélesebb korcsoportok vizsgálatával próbáltuk meg ellensúlyozni. Az egy éven aluli gyerekek egy része feltehetően nem szerepel az összeírásban, mert a kétéves gyermekek száma magasabb, mint a csecsemőké. Ez a magas csecsemőhalandóság miatt valószínűtlen. A felnőtt lakosságban az egy korévre jutó népesség száma váratlanul megemelkedett a 35 44 éves korcsoportban az eggyel 40
