Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

5. HALÁSZ CSILLA: Mozik Pest megyében 1950 és 1956 között

HALÁSZ CSILLA próbálta visszacsábítani az embereket a moziba, így például kívánságlistát is kiadott, amelyből a megyei népművelési osztályok választhattak a bemutatandó filmek között.

64 A filmek előtt a mozikban mindig vetítettek híradót vagy egy rövidebb dokumentumfilmet. 1952-töl kéthetente önálló falusi híradót is készítettek, amelynek az előírás szerint „ tartalmazni kell esetenként két mezőgazdasági eseményt, kettő ötéves tervünket népszerűsítő eseményt, egy kultúr- vagy sporteseményt és egy külföldi eseményt ".

65 Ezzel is igyekezett a hatalom elérni azt, hogy az emberekben tudatosítsák, hogy értük történnek a politikai intézkedések, hisz a filmkockákon ugyanolyan egyszerű emberek jelentek meg, mint a nézők; mindig vidám, jókedvűen dolgozó „nép fiaiból" kerültek ki a híradó- és dokumentumfilmek szereplői. A pártállam intézkedéseit voltak hivatottak népszerűsíteni a híradók készítői azzal a sablonosnak mondható módszerrel, hogy kisfilmekben rendszerint a „rossz múltat" állították szembe a „boldog jelennel". A filmek előtt megjelenő híradók nem igazán kötötték le az emberek figyelmét, legtöbbször kényszerűen nézték végig ezeket a 10-12 perces összeállításokat. Az NM-ben úgy gondolták, hogy a külön készített falusi híradó - amit egyébként az előző két hét rendes híradóinak híreiből állítottak össze - talán nagyobb érdeklődést fog kiváltani a vidéki emberekben, mivel itt a hangsúlyt a mezőgazdasági hírek és a falusi események bemutatására helyezték. E híradót minden második és negyedik héten vetítették, a közbeeső hetekben pedig dokumentumfilmek kockái forogtak a nagyfilmek előtt,

66 amelyeket rendszerint igyekeztek a különböző alkalmaknak, évfordulóknak, ünnepségeknek megfelelően kiválasztani. A népművelési osztály és a helyi népművelési előadók a filmek bemutatása után sokszor rendeztek filmankétokat, részben a rendes mozikban, részben a kultúrotthonokban megtartott filmelőadásokat követően. Ezeken rendszerint egy felkért előadó (az NM tervei között szerepelt, hogy a film alkotói és/vagy szereplői menjenek le ilyen megbeszélésekre, de a Pest megyei iratanyagban nem találtam erre példát) vagy éppen a filmelöadást szervező beszélt a film eszmei-politikai mondanivalójáról, és közben próbálta megszólalásra bírni a közönséget is. Bár ez, a jelentések alapján, rendszerint egykét sablonos felszólalásban merült ki, sokszor olyan szavakat adva az egyszerű emberek szájába, ami igencsak groteszk módon hat, és hatott akkoriban is. Például a szigethalmi kultúrotthon igazgatója által írt jegyzőkönyvben az Életjel c. film ankétjáról számolt be. A jegyzőkönyv alapján a film nagyon lekötette a közönséget, mély hatást váltott ki; egy felszólaló szerint ,, a filmművészetünk jó úton halad. Ez a film is igazolja. " Egy másik véleménynyilvánító a következő mondatot fűzte a filmhez: „A film igazi valóságot tükrözi vissza, olyan jól van megrendezve. Szeretné, ha az életben sok harcos elvtársak lennének, mert ezzel mutatnánk meg a békeharcunkat. " A magyar filmek műfaji eloszlása alapján a korszakra leginkább jellemző volt a drámai műfajba tartozók gyártása és forgalmazása, ezt követték a vígjátékok, a szatírák és 64 A listán szerepel többek között: Talpalatnyi fold. Timur és csapata. Ludas Matyi. Dalolva szép az élet. Patyomkin páncélos. Párttitkár, Nyolcszázéves Moszkva. PML XXIII. 18. ikt.sz.n./1951. 65 MOL XIX. I-3-a. 8770-2-10-83/1952. 66 MOL XIX. I-3-a. 8770-5-2-62/1952. 67 PML XXIII. 18. 878-1-39/1954. 185