Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.

HEJ J AS PAL L - Odatettem mindenkinek egy kávét, de úgy látszik rossz a kávéfőző. Ez tegnapról maradt és azért hoztam, hogy egy kicsit, f...] N - Nekem ezekben a részekben, s ezekben a ténykedésekben semmi részem nem volt. És ezért tagadtam meg mindjárt az elején a hozzájárulásomat ahhoz, [...] hogy Magyarország folytassa a háborút a németek, Hitler oldalán. Hát a Hitlernél nagyobb gazember nem volt. Azt mondom. Mert én jártam nála. Másfél óráig ültem vele egy asztalnál. Neki ott voltak az emberei. A németek nekem egyik emberemet sem engedték be, én egyedül voltam bent. Persze ö beszélt, én hallgattam. Hát mit tehettem, mit szólhattam volna ennek az embernek. [...] Akinél mondhatom, hogy hát legjobban mutatja azt, amikor ő Rommelt, aki neki hív katonája volt meggyilkoltatta. Mert Rommel is azt mondta, hogy Hitlernek le kell mondani. Hitlernek vissza kell vonulni. Mikor ő [Hitler] erről tudomást szerzett, akkor elküldött két tábornokot Rommelhez. És Rommelt magukkal vitték és megmérgezték. S ebbe halt bele. Mikor a temetésére eljött az a két tábornok, aki ezt a gyalázatosságot végrehajtotta, akkor nem fogadta őket az asszony. Nem fogott kezet a két tábornokkal, nem, mert ezek az emberek nem azt csinálták, amit kellett volna.

156 Mert tulajdonképpen ő, Rommel helyes úton járt akkor, amikor azt mondta, hogy be kell szűntetni a németeknek a részvételt ebben a háborúban. Hitler a háborút elvesztette. Hát sajnos ugye, mikor én Hitlernél voltam [...] érdekes ember volt. Ugye mikor vele beszélt az ember, illetve mikor ö beszélt másfél óráig voltam nála, - akkor azt mondta, hogy Sztálingrád már el van foglalva, egykettőre vége a háborúnak, ők győztesek lettek [...] Bizony nem lett vége a háborúnak. Hitler csinálta tovább a dolgot, s a végén agyonlőtte magát, és azok az emberek, akik az áldozatai voltak vele pusztultak el. Ez a múlt [...] Azért írtam meg ezt a könyvemet, a Végzetes esztendőket, a '38-as esztendőtől '45-ig. Ez volt az a tragikus idő, amikor Magyarországnak nem lett volna szabad részt vennie a háborúban. Nekünk semmi közünk nem volt már ehhez. Ez nem magyar ügy volt, ez német ügy volt. Hát így van. E - Tessék, talán a kávét elfogyasztani. [...] N - Hát így van, hát szóval. Hanem ez a szakáll! E - Majd lenyíratjuk. Lefogjuk otthon, és lenyíratjuk. N - Hát először, már magában a vörös szakáll skót szakáll. Remélem, tudod. H - Tudom. N - No, akkor nem viselem! Magyar ember mikor viselt piros szakállt, mi? Soha! B - Olyan nő neki. I5(> Amikor Stauffenberg ezredes 1944. július 20-án sikertelen merényletet kísérelt meg Hitler ellen, Ervin Rommel tábornagy (1891-1944) sebesülten feküdt egy kórházi ágyon, majd a következő hetekben betegszabadságát töltötte saját heringeni házában. Ez alatt Hans Speidel tábornok, korábbi vezérkari tönöke, a Gestapo börtönében terhelő vallomást tett Rommelre, aki tudott a merényletről. Október 14-én két tábornok (Maiséi és Burgdorf) SS-katonák kíséretében érte ment, és felszólították az öngyilkosságra. Ebben az esetben állami temetést és családjának büntetlenséget ígértek. A tábornokok pisztolyt és mérget tettek Rommel elé, és közölték vele, azért kapta meg az öngyilkosság lehetőségét, mert a Führer valamikor szerette öt. A tábornagy néhány percet kért, elbúcsúzott családjától, közölte velük eláiulója nevét, majd beszállt az érte küldött autóba. Néhány perc múlva útközben a méreggel öngyilkosságot követett el. A hivatalos tájékoztatás a fronton szerzett sebesülésétjelölte meg a halála okának. Katonai pompával temették el, és Hitler részvétét fejezte ki az özvegynek. F. Bernas J. M. Bernas: Merénylet Hitler ellen. Budapest, 1977. 114. o. 123