Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.

MEGKÉSETTRIPORT

NAGYBACZONl NAGY VILMOS... Istennek én, amint látja, én még itt vagyok. Én még állok 90 esztendővel. De ugye, azért talán lehetne egy kicsit az elmém tisztább, lehetnék a kifejezésekben válogatottabb. De néha nem tehetem. De mikor azután megtörtént ez a koronatanács, ahol kimondtuk azt, hogy a németeknek támogatást, három hadosztályt Szerbiába [nem adunk]. Tudniillik mert a németek azt akarták, hogy Szerbiába mi adjunk három hadosztályt az ott lévő németeknek a felváltására [...] Ezzel a három hadosztállyal azután hát mi rendelkezünk, hát mi ne adjuk oda. [...] Nincs semmi értelme, hogy Magyarország ebben a háborúban részt vegyen. És nekünk, mint önálló államnak, ki kell lépnünk a háborúból. E - Tessék mondani, Sztálingrád után, a Sztálingrádi vereség után voltak még mindig Magyarországon olyanok, akik hittek a győzelemben, voltak még olyanok akik '45-ben is hittek a győzelemben, Hitler győzelmében. Ezek mire alapozták hitüket? N - Hát ezt nem tudom. E - Miben bíztak? N - Velem, velem erről ők nem beszéltek, ők mindenesetre amire alapították, az helytelen volt. Mert magának a Jánynak is az a szerencsétlen parancsa, amikor kimondta az első parancsot, hogy Magyarország a háborúba [...], vagy hogy is mondta ö azt, elvesztette. [...] E -- Elvesztette becsületét a 2. hadsereg N ~ A 2. hadsereg becsületét elvesztette, és akkor azután ebből kifolyólag természetesen nem enged senkit se vissza. Ott kell mindenkinek [...] vagy él vagy elpusztul. Utána meg kiadott egy parancsot.

153 Utána később, egy pár hónappal később, ahol kimondta, hogy igen is voltak a magyar hadseregben olyan részek, amelyek becsületesen, tisztességesen teljesítettek. Köztük volt Stomm Marcel.

154 Tudniillik szegény Stomm Marci annak a dandárnak volt később a parancsnoka, amelynek én voltam a gyalogsági parancsnoka először.

155 És hát ez a Stomm Marci a lábát veszítette, lefagytak a lábai. Hát ugye így van ez, ilyen volt a világ. E - A mi kormányainknak, Kállaynak, majd később Horthynak, Lakatosnak voltak törekvései a kiugrásra, tetszett ezt mondani. Hogyan lehetett az mégis, hogy ezeket a törekvéseket a német elhárítás, a Gestapo mindig hamarabb tudta, mint kellett volna? N - Hát a németeknek a kémszolgálata olyan volt, hogy minden a világon, ami itt Magyarországon történt, azt ők hamarabb tudták, mint mi. Hát ez az. E - Most ezzel kapcsolatban [... ] N - Ez a legnagyobb baj, hogy ebben a kérdésben, egyáltalában már olyan sok idő múlt el azóta, hogy én [...] 151 A március 12-én és április 4-én kiadott parancsokról van szó, amelyekben Jány az 1943. január 24-i parancsát visszavonta, és megkövette a 2. magyar hadsereg katonáit. 154 Stomm Marcel altábornagy (1890-1968) a 2. hadsereg Ili. hadtestének parancsnokaként azzal a máig vitatott hadparancsával vált híressé, hogy a doni katasztrófa megtörténtekor feloszlatta hadtestét, és katonáira bízta, hogy mindenki úgy meneküljön, ahogy tud. Élete kész regény volt: hadifogság; mindkét lábát amputálták; itthon előbb halálra, majd életfogytiglanra ítélték. 1956-ban kiengedték, majd 1989-ben rehabilitálták. Emlékirata 1990-ben jelent meg: Stomm Marcel: Emlékiratok. Budapest, 1990. 205 o. 15> Nagy Vilmos erre tévesen emlékezett. O 1933. május 1. és 1935. május 1. között a budapesti 1. vegyesdandámak volt a gyalogsági parancsnoka, míg Stomm Marcel a szombathelyi III. hadtestet vezette a doni fronton. 122