Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig

PEST-PILIS-SOLT TÖRVÉNYESEN EGYESÍTETT... A következő lépés 1837-ben történt, amikor Nyári Pál javasolta, hogy Pest megyében jöjjön létre egy, az „árvákra ügyelő küldöttség". Ez a küldöttség az 1791es regnikoláris bizottság javaslatai szerint működött. A küldöttség csak megfigyelt, javasolt jelentett; határozatot a közgyűlés hozhatott.

44 A szabadságharc ideje alatt a megváltozott politikai helyzet hatására az 1848. évi XI. törvénycikk kimondta, hogy a vármegye felügyelje a területén élő valamennyi árva ügyét. A feladat ellátására megalakult Pest-Pilis-Solt vármegye Árvaszéke, mely 1848 és 1849 között működött. 185 1-től császári rendelet a cs. kir. járásbíróságokra, majd 1854-től a járásbíróságok helyére lépő cs. kir. főszolgabírói hivatalokra bízta a gyámhatósági teendők intézését, így ez időszak alatt 1861-ig a vármegye területén járási árvabizottmányok működtek a feladatok ellátására. 1861-ben az Országbírói Értekezlet javaslatára a megye április 10-i közgyűlésén elhatározták (1534. sz. határozat), hogy a Központi Árvatörvényszék haladéktalanul alakuljon meg valamelyik alispán felügyelete alatt. Itt fogadták el az Árvaszék által készített táblás kimutatást is az árvák személyéről és vagyonáról.

45 Az 1861. április 13-án tartott árvaszéki ülés XII-XV. sz. határozatai foglalkoztak a felállítandó Árvatörvényszékkel és annak működésével. Az Árvatörvényszék XII. határozata kimondta a külön helyiségben, külön szerkezetben és állandó külön személyzettel működő állandó Árvatörvényszék megalakulását. Az elnök az alispán lett, akadályoztatása esetén az elnöki tisztséget 2 választott árvatörvényszéki elnök látta el. Az Árvatörvényszék elnöke Kapezy Tamás lett, minden árvaüggyel kapcsolatos iratot hozzá kellett benyújtani. A beadványokról könyvet vezettek, emellett létezett elnöki jegyzőkönyv is - ez a végzett intézkedéseket tartalmazta -, amit az Árvatörvényszéknek kellett helybenhagynia. A határozat hatályon kívül helyezte a megye 1839. évi 5644. sz. végzését a „helyhatóság szabályainak" árvaügyekre vonatkozó közigazgatási utasításairól. Eddig ugyanis a tárgyalásnál az elnökön kívül 4 bíróra, míg ítélethozatalnál az elnökön kívül 8 bíróra volt szükség. Ettől kezdve a törvényszéki bírák maguk dönthettek, hogy akarnak e az Árvatörvényszék állandó tagjai lenni, s hogy mindig határozatképes legyen a testület, ezért 18 bírát választottak. Természetesen a bírák napidíjat kaptak, ez 1861-ben 4 pengőforint volt. Az Árvatörvényszék főjegyzője Rákóczy János, aljegyzője Dalmady Győző, míg tiszteletbeli aljegyzője Madarassy László lett. Állandó tiszti főügyésznek Egressy Sámuelt, alügyésznek Muraközy Lászlót, tiszteletbeli alügyésznek Guba Jánost választották. Az árvaügyek sokasága miatt egy levéltárnokra is szükség volt, aki egyben az iktatói feladatokat is ellátta évi 800 forintért (ez a gyakorlat a későbbiekben is megmaradt), mellette 2 írnok dolgozott évi 600 forintért. A határozatokat a megyének kellett jóváhagynia. A XIII—XIV. sz. határozatok megfogalmazták, hogy a nem nemes és nemes árvák megkülönböztetése az 1848-as törvényekkel összeegyeztethetetlen, ezért ezentúl 44 Degré. 66-67. o. ^ PML IV. 252-a. PPS vármegye Bizottmányának iratai. Jegyzőkönyvek. 1861. évi jegyzőkönyv (jkv) 1534. sz. határozata og