Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig

PEST-PILIS-SOLT TÖRVÉNYESEN EGYESÍTETT... vagyon gyarapítása céljából gondoskodott a romlandó javak értékesítéséről, valamint összehívta a küldöttség tagjait. Miután a küldöttség értesült a szülők haláláról, feladata volt a „tutorok", azaz a gyámok megválasztása az árvák, illetve a gondnokok kinevezése az elmebetegek számára. Fontosságukat igazolja, hogy rossz választás esetén őket vonták felelősségre, hiszen a küldöttség feladata volt az árva vagy a gyermekjogainak védelme, nemcsak annak árvasága idején, hanem már a szülök életében is. Ezért is kapott a küldöttség jogot arra, hogy ha a szülők erkölcseivel szemben kétely merül fel, a gyermek számára - saját és nevelése érdekében is - gyámot nevezzen ki. Akkor is közbe kellett lépnie, ha a természetes gyám (az apa vagy az anya) rosszul kezelte a kiskorú vagyonát, vagy rosszul bánt gyermekével; valamint a végrendeleti gyámot is csak addig tekintette sérthetetlennek, amíg az a gyámoltja érdekeit tartotta szem előtt. Vagyonuk védelmére a tékozló ifjak számára is gondnokot nevezhettek ki. A XVIII. századig a vagyontalan árvák helyzetével - mivel neveltetésükre nem maradt hátra vagyon - nem törődtek, sorsuk érdektelen volt. Most a rendelet értelmében a vagyontalan árvákról, és a rájuk vonatkozó intézkedésekről is jelentést kellett tenni a küldöttségnél, hogy gondoskodni tudjanak neveltetésükről; amennyiben szükséges mesterségválasztásukról, amivel később az árvák biztosítani tudták maguknak a megélhetést. Ha szükséges volt, jótevőket kerestek, vagy a szegények számára rendelt alapból fedezték a neveltetéshez szükséges költségeket. Az intézkedések végrehajtásáról a lelkipásztorok félévente tudósítottak, mert ők voltak azok, akik hivatásukból adódóan eleve feladatuknak tekintették a szegények és az árvák istápol ásat.

41 Az 1831-ig eltelt idő alatt a küldöttség végezte a munkáját, ellátta az árvaügy felügyeletét. Az 1831. március 1 T-i Pesten tartott közgyűlés rendelkezett az árvák javairól készítendő számadásokról, hat pontban foglalta össze az utasításokat, és mellékelte azt a táblázatos mintát, melyet a vármegye területén élő árvák vagyonának helyzetéről az árvaügyet felügyelő küldöttségnek minden évben ki kellett töltenie. A rendelet az árva vagyonának védelmét és az egységes számadás megjelenését szolgálta. A rendelet kimondta, hogy a „tutor és curator" a gondviselésére bízott javakat árverés útján köteles haszonbérbe adni (az árendás szerződés mindig bemutatandó a küldöttségnek jóváhagyás végett, valamint az eredeti példány levéltárba adandó), kivéve ha az árva javai nagyobb uradalmakból álltak, vagy ha az árva a tökéletes kor eléréséhez közel volt. Ez esetben az idő rövidsége miatt a haszonbérletbe adás nem érte meg. Az árva javait természetesen maga a gyám vagy a vármegye tisztviselői nem vehették haszonbérbe. A gyám az árva vagyonából csak annyi készpénzt tarthatott magánál, amenynyire a gazdaság folytatására, és a felmerülő költségek fedezésére szüksége volt, a maradék összeget 3 hónapra haszonba adta. Mint már a korábbi rendelet is előírta, számadást a „tutor és curator" minden esztendőben készített, de most pontosították, hogy a számadás éve mindig januártól 41 Pest Megyei Levéltár (PML) IV. 92. Pest-Pilis-Solt (PPS) vármegye szabályrendeleteinek és árszabásainak levéltári gyűjteménye. PPS vármegye 1803. február 16-i közgyűlésének 379. sz. rendelete 94