Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
GAÁLNÉ BARCS ESZTER: Úriszéki bíráskodás Pest megyében a XVIII–XIX. században
ÚRISZÉKI BÍRÁSKODÁS PEST MEGYÉBEN A XVlll-XlX. SZÁZADBAN képezik a vagyonleltárak, az ingóságok összeírásai. 1839. február 13-án kelt a váci uradalom rendeltetése következtében egy váci polgár vagyonleltára, amely a személy házában helyiségről-helyiségre található dolgoknak, használati tárgyaknak, könyveknek stb. rendkívül pontos kimutatása. 151 A felsorolás tanulmányozásával közelebb kerülhetünk a kor emberének mindennapi életéhez. A végrendelet kapcsán érdemes említést tenni úriszéki gyakorlat egyik alapvető intézményéről, a jobbágyi ösiségről, amelyre a polgári perek több alkalommal is utalást tesznek. „A Hármaskönyv III. 30 különbséget tett a Jobbágyi ősi, és szerzeményi Javai, illetve ingó vagyona között [...] Száz évvel a Hármaskönyv után azonban már a jobbágyi köztudatban élt az ősi föld, az ősiség, amelyet az úriszék előtt is igyekeztek érvényesíteni. Ez annyira gyakorlottá vált, hogy az úriszék még a földesúri háramlás címén megítélt vagyont is visszaítélte a jobbágy atyafiainak ". A bagi ispánság arról tett hivatalos jelentést az úriszéknek, hogy Katona Jánosné halála után a hátrahagyott holmikat eladták árverés útján, majd az ebből befolyt összeget, a megboldogult Julis egyetlen leánya részére az árvapénztárba tették. Az úriszék jóváhagyta, és megerősítette az intézkedést. Polgári per foglalkozott a soroksári árvapénztár tiszti vizsgálata alkalmával felfedezett ügyével. Az uradalmi alszámvevő, Foltiny Ignác a tiszti vizsgálat során megállapította, hogy több olyan „summa" is található az árvapénztár jegyzékében, amiknek a tulajdonosairól „minden puhatolás mellett is régebb időktől nem tudatik". i5j Az alszámvevő intézkedést kért, és egyszersmind jutalmat is a felfedezéséért. Mivel a tulajdonosok hollétéről az elöljárók sem tudtak, az úriszék elrendelte, hogy az összeget (amely összesen 1422 forintot tett ki) tegyék az uradalmi pénztárba negyed évi felmondás mellett. A feljelentővel kapcsolatban viszont megállapították a bírák, hogy nem részesítik jutalomban, ugyanis feljelentésével csak a kötelességét teljesítette. 154 Az ítéletek vizsgálata során megállapítható: „A 16-19. századi úriszéki peres gyakorlat egyértelműen bizonyította, hogy a kegyelem és a feltételes ítéletek gyakorlata kifejezetten a speciális prevenció irányába terelte a judikatúrát. Felfüggesztett és feltételes ítéleteket kisebb büntetésekre szabtak ki, mindig első ízben bűnözőkre. " I55 „A nevelhetőség gondolata tehát nem egyszerűen lappangó eleme volt a büntetésvégrehajtásnak, hanem kifejezett célja. Az erős egyházi befolyás sohasem engedte kiölni a büntetőjogból a javíthatóság eszméjét." 156 Ennek lecsapódását olvashatjuk egy XVIII. századi úriszéki per ítéletében. Az 1731. február 22-én Vácott összeült úriszék, miután a vádlott, Pongrácz János a „szodómia", „bestialitás", azaz állattal való fajtalankodás vádjában a bűnösségét „önként, és jóindulattal" megvallotta, ügyében a következő ítéletet hozta: „Ámbár e szörnyű, Isten, és emberek előtt utálatos, természetellenes bűnéért Pongrácz Jánost a polgári jog előírása és gyakorlata szerint elevenen kellene máglyára tenni és elégetni, figyelembe véve azonban önkéntes 151 Horváth - Pintér. 342-345. o. 152 Kállay, 1985.451.0. '" PML IV. 87-b. 1848. No. 35. '• 4 PMLIV. 87-b. 1848. No. 35. 155 Mezey. 2003. 255. o. 15í> Mezey, 2003. 255.0. 72
