Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

GAÁLNÉ BARCS ESZTER: Úriszéki bíráskodás Pest megyében a XVIII–XIX. században

GAALNE BARCS ESZTER 1847 között, illetve Ágoston József 1848-ban.

75 A személynevek felsorolása után a jegyzőkönyv minden esetben megadja az illető által viselt tisztséget is. Az elnökök mindegyike táblabíró volt. Andrássy Mihályt több vármegye táblabírájaként, uradalmi „praefectus "-ként, illetve 1841-ben királyi udvarnokként tüntette fel a vizsgált forrás.

76 Friebeisz István

77 1842-ben még csak Pest megye táblabírájaként jelent meg a dokumentum tanúsága szerint, de 1843-tól már ö is több vármegye táblabírájaként elnökölhetett az úriszéken.

78 Ágoston József egyszerűen „táblabíró úr"-ként szerepelt a felsorolásban. „A táblabíró eredetileg a vármegyei törvényszék bírája, de a 19. század első felében már inkább csak tiszteleti cím, kitüntetés volt, amelyet a közélet minden valamirevaló szereplője megkapott. "

79 A táblabíró a középbirtokos réteg jelképe, így a korszakot is szokták táblabírák korának nevezni.

80 Az uradalom legfelsőbb szintű vezetője, a forrásokban a „director", „gubernátor", „Güterverwalter", ,,

Güterdirektor", vagy jószágkormányzó, illetve jószágigazgató elnevezéssel előforduló tisztségviselő volt, a földesúr teljes jogú helyettese. ,y4z egész "jószág vezérlése " rajta fordult meg, utasításokat dolgozott ki a tisztek számára, az uradalmakat negyedévenként látogatta, jelentéseiket megvizsgálta, azokra válaszolt [...], összehívta az úriszéket, elnökölt a tisztiszék ülésein. "

8 A „tanácskozó tagok" összetétele a legváltozatosabb képet mutatja: felvonul itt a nagybirtokkormányzat szinte valamennyi tisztviselője. 1847-től terminológiai váltás figyelhető meg: az úriszék fennállásának utolsó két esztendejében az addig „tanácskozó tagként" feltüntetett résztvevőket közbírákként nevezi meg a jegyzőkönyv.

83 Kállay István megállapítása szerint a nagybirtokkormányzat a központi, a kerületi és az uradalmi tisztviselőkből, uradalmi és kegyúri alkalmazottakból és szolgákból állt, az úriszéken jelenlevő „tanácskozó tagok" is, a központi, kerületi és uradalmi tisztviselők közül kerültek ki.

84 A jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy az uradalmi főszámvevő, az alszámvevö, az uradalmi „fiscalis", a tiszttartó és az „inspector" vettek részt a leggyakrabban az üléseken. PML IV. 87-b. Úriszéki iratok levéltári gyűjteménye. Gödöllői Grassalkovich Uradalom iratai. 1838. január 2., 1839. március 14., 1840. február 20., 1841. március 26., 1842. április 13., 1843. december 12.. 1844. április 16., 1845. január 27., 1846. január 19., 1847. május 17., 1848. január 19. 7

" PML IV. 87-b. 1841. március 26. 77 Néhol Friebaisz Istvánnak írják az iratok. 7

* PML IV. 87-b. 1842. április 13., 1843. december 12. 19 Gergely András (szerk.): 19. századi magyar történelem (1790-1918). Budapest, 1998. 91. o. ""Gergely, 91.0. 81 Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 171 1-1848. Budapest, 1980 104. o. *

2 Kállay, 1980. 104.O. A tisztiszéken a földesúr tisztje ítélkezett főleg polgári ügyekben nagyobb birtokokon. ,A kései feudális kori nagybirtok kormányzatának gerincét az uradalmi tisztek- felügyelő, tiszttartó, számvevő, számtartó, kasznár, sáfár, levéltáros stb.-testülete, a tisztiszék jelentette. " A tiszti bíráskodás elterjedésének több indoka is volt. A tisztiszéket gyakran, többnyire hetente tartották, külön költséget nem igényelt, - és ami szintén nem elvetendő -, hogy nem kellett meghívni a vármegye szerveit. (Kállay, 1980. 45. o.; Csizmadia Andor, Kovács Kálmán, Asztalos László: Magyar állam-és jogtörténet. Budapest, 1996. 190. o.) 10 PML IV. 87-b. 1847. május 17. S4 Kállay, 1980. 103. o. 61