Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: A Pest Megyei Közgyűlés kapcsolata a császári hadsereggel III. Károly első török háborújának éveiben
SCHRÄM EK LASZLO PETER - A katonákat nem szabad egyik helyről egy másikra áthelyezni a megye tudta nélkül. - A földesúri jogokat sértő sör- és borkiméréseket meg kellett szüntetni. - Az aktuális megállapodáson kívül minden egyéb egyezség érvényét veszíti. A megyei nemesség az elszállásolással kapcsolatos sérelmeit megpróbálta 1717-ben a concursuson orvosolni; a földesúri kocsmáitatás jogáért újra és újra ki kellett állni annak ellenére is, hogy 1681-ben (XXII. te.) és 1715-ben (XLIII. te.) is törvényt hoztak arról, hogy a katonaság a mészárszékekkel és csapszékekkel kapcsolatos törvénysértésekkel felhagyjon. E törvények bevezetőiben az előfogatokkal és a beszállásolási rend önkényes megváltoztatásával kapcsolatos keserű tapasztalatokat is felidézték, melyeket a jogszabályok segítségével akarták megszüntetni. Az imént bemutatott követelések jogosságával a császári udvarnál is tisztában voltak, ahogy az a Türheimb főhadbiztosnak adott tárgyalási utasításban is olvasható (katonák önkényes áthelyezése, előfogatokkal kapcsolatos visszásságok). További kutatás szükséges annak megismeréséhez, hogy a császári katonai hivatalok hogyan próbálták megszüntetni az általuk is ismert szabálytalanságokat. A fegyelem megtartását nehezíthette, hogy a katonák jelentős része tisztjeitől távol tartózkodott. A közgyűlési jegyzőkönyvek csekély számban tartalmaznak katonai kihágásokat érintő bejegyzéseket. Elképzelhető, hogy a szabálytalanságok jelentős részére soha, vagy csak későn derült fény, amikor már nem nyílt mód jóvátétel igénylésére. A török háború esztendeiben a megye a tisztek fizetésének visszatartásával talált módot a károk enyhítésére. A katonaság túlkapásainak kivizsgálására is csupán 1717-1718 telén került sor a Türheimbnak adott utasításnak megfelelően. A megállapodásban foglalt pontok jelentős többsége a lakosság mindennapi életét kedvező irányba befolyásolni igyekvő rendelkezés volt. Természetesen a közgyűlésben helyet foglaló nemesek nem önzetlenül védték a lakosok érdekeit; tudták, hogy túlzott állami igénybevétel esetén a jobbágyok képtelenek úrbéres szolgáltatásaik teljesítésére. A hétköznapi élet körülményeinek befolyásolása mellett meg kell vizsgálni a konkrét adóterhek nagyságát is. E területen a nemesi megye tevékenységét még nem kutatták. A megyék a katonaság eltartását az évenként kivett hadiadó összegéből fedezték, melyet az 1715. évi VIII. törvény elfogadása után a concursusdk is jogszerűen megajánlhattak. Pest—Pilis—Solt megyében a rendek a porcióban megszavazott hadiadó összegeket dikális adóként vetették ki az egyes községekre. A közgyűlési jegyzőkönyvek és az 1710-es évek adószedői irati alapján az 1715-1719 közötti évek következő adókivetési adatai ismertek: Evek I715/16 19 * 1716/17 ,w I717/I8 200 1718/19-°' Hadiadó/forint 78 555 64 376 58 071 71 379 IJS PML IV. 1-a. XI. 117. F. m PML IV. 23-a. CP. II. 56. 2 ""PMLIV. 23-b/l. 1717-1718. No. 1. 201 PML IV. 1-a. XII. 79. F. 47
