Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HALÁSZ CSILLA: Kultúrotthonok Pest megyében 1949–1956 között

HALÁSZ CSILLA nyék, így honosodtak meg az ismeretterjesztés extenzív formái (előadások), és sikkadhattak el az intenzívebb fonnák (például szakkörök, viták, szűkebb ankétok). Kulturális társas élet helyett látványos rendezvények intézményei lettek a kultúrotthonok.

160 Köpeczi Béla A magyar kultúra harminc éve című könyvében a következőket írja: „A művelődéspolitikában súlyos torzulások voltak, ezek összefüggtek az általános politika szektás—dogmatikus vonásaival s az ideológiai kérdések egyoldalú, leegyszerűsítő értelmezésével. 1953 júniusa után az oktatás és a népművelés tartalmát illetően a nemzeti kultúra értékeinek megbecsülését és a hazafias nevelést emelte ki, elvetették a marxizmus dogmatikus értelmezését, a szektás politikát [...] Az önkritika azonban sem a művelődéspolitikában, sem a politika és ideológia dolgában nem volt átfogó és megalapozott, s ezért a különböző értelmezések és irányzatok jelentkeztek, dogmatikus és revizionista köntösben, " Koncz Gábor a Komplex elemzés a művelődési otthonokról (1945-1985) című tanulmányában a következőképp ír a „tervutasításos népművelés" idején keletkezett kultúrházakról: „A politikai érdek azt diktálta, hogy a hatalom megtartásáért és legitimitásáért (ezen belül a fejek megnyeréséért) folyó küzdelemben a megszűnt és megszüntetett, differenciált érdekeket hordozó közösségi intézmények helyett egy olyat hozzon létre, amely egyirányú csatornaként működve a központi akaratot egyszerre nagy tömegekhez juttatja el. Olyan intézményre volt szükség, amely egyirányú csatornaként működve a központi akaratot, a helyi feladatokra aktualizált agitációt és propagandát szolgálja. "

[62 A tanulmány zárásaként elmondhatjuk, hogy a kommunista párt hatalomra kerülésével elindult a művelődés területeinek elméleti és gyakorlati szempontból történő átalakítása. A kommunista ideológia széles körű terjesztésének eszközeivé váltak a kultúrotthonok, amelyek a községek kulturális életében központi szerepet töltöttek be; s irányításuk alá került az iskolán kívüli művelődés szinte minden területe. Azonban a felülről irányított, ideológiailag erőteljesen behatárolt, és erőltetetten szinte csak mennyiségi növekedést előirányzó kultúrpolitika csak torz kulturális fejlődést eredményezhetett. Mint már a bevezetésben is elhangzott, a kultúrotthonok működése csak egy - igaz, lényeges - részét teszi ki a 1950-es évek népművelési területének, ennek teljes körű bemutatása és elemzése még várat magára. Egy megyei szintű kutatás eredményeinek bemutatása - bár számos, általános érvényű megállapításra lehet következtetni - csupán része az országos szintet vizsgáló, teljes körű értekezésnek. 160 Ibos Ferenc: A népművelés szervezete és intézményrendszere. Budapest, 1976. 97. o. 161 Köpeczi Béla: A magyar kultúra harminc éve (1945-1975). Budapest, 1977. 72-76. o. 162 Koncz Gábor: Komplex elemzés a művelődési otthonokról (1945-1985). 21-102. o. In: Beké Pál és Deme Tamás (szerk.): A szabadmüvelődéstől a közösségi művelődésig. Budapest, 2003. 43. o. 311