Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története
HEJJASPAL többször megfordult betyárt Kiss Bácsinak hívták. Bodó Katalint még néhányszor kihallgatták Pataki büntetőügye során. Az utolsó meghallgatása Pesten 1858. június 21-én történt, amikor részletesen beszámolt arról, hogy a betyár milyen alkalmakkor tartózkodott Ördögh József tanyáján. Eszerint egy Bobálits nevű cs. kir. kapitánnyal tárgyaltak háromszor is az esetleges megadásról 106 , és mindhárom alkalommal ott volt a betyár. Erre azért emlékezett, mert a férje öt küldte ki, hogy a konyhából hívja be a tárgyalásra Kiss Bácsit, akit akkor ismert meg. Ezt követően rendelte el a bíróság a szembesítést, ahol Rózsa felesége a neki bemutatott Patakit hasonlónak mondta ahhoz az emberhez, akit férje társaságában az Ördögh-tanyán látott. Határozottan azonban ezt nem merte állítani, mert szerinte Pataki egy kicsit vastagabbnak tűnt, mint a neki korábban bemutatott Kiss Bácsi. „Meglehet azonban, hogy az idő lefolyása alatt testesebb lett - tette hozzá a szembesítés végén. Pataki nem ért el sokat az örökös tagadásával, de végig ezt a taktikát alkalmazta, s ettől akkor sem tért el, miután június 11-én Budán magával Rózsa Sándorral szembesítették. Utóbb erről az alábbiakat mondta jegyzőkönyvbe: „Ha Rózsa Sándor azt vallotta, hogy engem Kiss Bácsi név alatt ismer, és hogy vele összeköttetésben álltam, akkor Rózsa Sándor hazudott, én ismételve kénytelen vagyok azt vallani, hogy Kiss Bácsi névvel magamat nem neveztettem, hogy ezen nevet nem viseltem, s hogy Rózsa Sándorral semmiféle összeköttetésben nem voltam. Azonban engedem, hogy Rózsa Sándor Verseczen a forradalmi táborban láthatott, de én véle összeköttetésben nem voltam.' 1 '' A szembesítésre alaposan előkészítették a két betyárt. Mindkettőre kalapot és rövid kabátot adtak, majd bemutatták őket egymásnak. Rózsa most már felismerte Kiss Bácsit, de nem így Pataki. Most ö nem akarta megismerni a cimboráját. Miután Rózsát visszavezették a cellájába, megkérdezték Patakit, ismerte-e azt az embert, akit az imént vasban látott. Azt felelte, hogy „Nem néztem meg." Rögtön visszavezették hozzá Rózsát, hogy szemügyre vehesse, de most sem emlékezett korábbi találkozásaikra. Ekkor Rózsa Sándor a szemébe mondta, hogy többször is találkoztak korábban, többek között a Gorzsai-pusztán. Pataki közölte, hogy ő a Gorzsaipusztán soha sem volt, majd módosított, hogy csak egyszer. Azt az egy alkalmat nem tagadhatta le, ugyanis ott fogták el. Pataki csak annyi időt töltött Budán, ameddig Rózsával szembesítették. Utána Pesten folyt a kihallgatása, ahol megkérdezték tőle, mire véli, hogy Tézsla Mihály ilyen határozottsággal vall ellene, hiszen abból neki semmi előnye nem származik, jutalmat érte nem kap, s a bíróság semmi okot nem lát arra, hogy a tanúvallomást figyelmen kívül hagyja. Pataki szerint lehet, hogy Rózsa egy hozzá hasonló testalkatú és ábrázatú egyénnel jelent meg, mint ő, és Tézsla összetéveszti vele. A bíróság ekkor felhívta a figyelmét arra, hogy a törvény elmarasztalhatja a konokul tagadó, bűnét semmilyen körülmények között el nem ismerő személyt is, ha a bűnössége a tanúvallomások, vagy az összetett bizonyítékok alapján megállapítható, tehát a tagadással ő sem bújhat ki a büntetés alól. Pataki ezek után is kitartott amellett, hogy ő a felsorolt bűncselekményekről nem tud, és azokban részt nem vett. A dologból nem lett semmi, Rózsa Sándor nem adta fel magát a hatóságoknak. 177
