Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története
HEJ J AS PAL Azon állítása, hogy a Tisza töltéseinél hosszabb ideig napszámosként dolgozott Csongrád megyében (Tápé közelében), 87 nem volt hihető. Az 1857. évi bolyongásaira a bíróság többször rákérdezett, mert számos, akkor történt és fel nem derített bűncselekménnyel is meggyanúsították. A válasz mindig az volt, hogy különböző helyeken, pásztoroknál tartózkodott, de hogy név szerint kiknél, azt soha nem mondta meg. Patakit részletesen kikérdezték betyár kapcsolatairól, de használható választ nem adott. Arra a bírói kérdésre, hogy miért nem hagyta ott a társaságot, hiszen a nyergekből és fegyverekből láthatta, hogy rablókkal van dolga, s még segítette is az egyiket a szökéskor, azt válaszolta, hogy azok megtiltották, hogy bárki elhagyja a tanyát ottlétük alatt, s ő a fegyvereiktől való félelme miatt engedelmeskedett nekik. Szegeden a vizsgálatvezető felszólította, vallja be, hogy nemcsak ismerte a rablókat, „hiszen azok Szabó Palkó, Szabó Miska és Bordás Laci híres betyárok voltak", hanem ő maga volt ennek a rablócsapatnak a vezetője. Pataki válasza: „£n azon betyárokat, kik kocsijukra felvettek, azelőtt soha nem láttam, neveiket nem tudom, engem Kiss Bácsinak nem hívtak, és semmiféle rabló csapatnak vezére nem voltam, és semmiféle gonosz tettet azóta, hogy betyár lettem, el nem követtem; a betyárságra pedig azért adtam magam, mert a forradalom előtt tolvajságért két évi börtönre ítéltettem, a forradalom alatt azonban a fogságból kiszabadultam, de büntetésemből még 13 hónap kitöltetlen maradt; midőn azért a forradalom után ismét befogni akartak, s' minthogy különben is feleségem elhagyott, Ürményházán házam, lovaim és marháimat eladtam és onnan végképp eltávozva csavargó betyár lettem.'''' Nyilvánvaló, hogy a „betyár" elnevezést nem a „rabló" szinonimájaként használta, pedig ekkor már többnyire a szónak ez a jelentése élt a köztudatban. Nem hittek neki. A bíróság bizonyítottnak vélte, hogy mivel négy ló és négy nyereg volt a helyszínen, akkor betyárból is négynek kellett lenni. A negyedik ló gazdája pedig csak Pataki lehetett, hiszen egyet lelőttek, kettő pedig meglépett a csendőrök elöl. A pesti kihallgatást többször megszakították, hosszabb-rövidebb szüneteket tartottak, s ezalatt tanúkat hallgattak ki, szembesítéseket rendeltek el, bizonyítékokat vizsgáltak meg. A bíróság időt, pénzt nem kímélve igyekezett a számításba vehető bűnesetek áldozatait és tanúit fellelni, kihallgatni, és ha szükségét látták, a vádlottal szembesíteni. Egy komoly ügy felgöngyölítése során jelentős összeget tett ki a sok tanú beidézése, utazási költsége, napidíja, a bűnösök őrzése, ide-oda szállítása. Jelen esetben is a tanúk egy részét a tanyákról, távoli városokból kellett berendelni. A május 17-én tartott tárgyalásra a pótharaszti tanyán élőket rendelték be tanúvallomás megtételére, és a beérkezett hat személy mindegyike útiköltségre 1 forint 30 krajcárt kapott, továbbá a Pesten tartózkodás idejére, két napra 48 krajcárt. Fejenként tehát 2 forint 18 krajcárjába került a bíróságnak egy-egy tanú egyszeri költsége. 89 Az idézések kézbesítését gyakran x7 Amikor azt firtatták, milyen néven vállalt munkát a töltésnél, azt felelte, hogy ö ugyan nem volt a munkások között beírva, de a ,gódörpajtása", akiről csak annyit tudott, hogy János a keresztneve, hozta el neki ,.a kiérdemlett napszámot". ** A kihallgatás június 7-én délelőtt 9 órakor folytatódott. w Az összeg Konvenciós pénzben (Conventions Münze) értendő, amely 1858 végéig volt forgalomban a monarchiában. Ezt követően már bécsi értékben (Wiener Währung) számoltak. 169
