Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

HEJ J AS PAL hanem ha valamire szükségem volt, akkor kértem, és adtak is, de pénzt, lovat vagy marhát soha sem kértem, hanem élelemre valót, enni és inni.'"

19 A legtöbb időt Katona Pálnál töltötte, akit a forradalom alatt ismert meg, aki szintén az „őrseregnér szolgált. Úgy időzött nála, mintha otthon lett volna; nagyon megbízott benne: Jó emberem és barátom voltT Sokáig szabadabban járkálhatott tanyáról tanyára, de az 1850-es évek közepére megváltozott a helyzet. Éjjelente már a parasztok is „patrollíroznr jártak a tanyákon, 10-12 fős csapatokban. Mióta a 10 000 forintos vérdíjat kitűzték a fejére, - Katonától hallotta - a parasztok úgy nyilatkoztak, hogy „ha tehetik, engem bekerítenek". Mivel a csendörök is egyre nagyobb elánnal nyomoztak utána, nem merészkedett úgy elő, mint korábban. Inkább Katona tanyáján a kukoricaszár között, vagy a búzakazalban húzta meg magát. Élelemmel Katona Pál és a felesége látta el, amikor esténként a tanyára bemerészkedett. Azért volt az elfogása előtt éppen náluk, mert tőlük hallotta, hogy a császárt május 14-re Szegedre várták, és ekkor érdekes elhatározásra jutott: , feltettem magamban, hogy Ő Felségéhez kegyelemért kérelem levelet adok, ... hogy valahára ezen futó és csavargó élettől megszabadíttassak, és ha ezen szerencsétlenség rajtam nem történik, hogy elfognak, a' kérelem levelet bizonyosan benyújtottam volna, mert csavargásomban már az életem is meguntam. " A vizsgálat során elővettek jóval korábbi ügyeket is, amelyekben úgy vélték, Rózsának is szerepe lehetett. így került terítékre egy korábban már említett bűneset, amely még 1849-ben történt, nem sokkal a forradalom bukása után. A békés foglalkozásához visszatért Rózsát - érvényben volt az ellene még korábbról a szökése miatt kiadott körözés - Szeged városi hivatalos emberek

80 el akarták fogni. A forradalom alatt elnyert Kossuth-féle amnesztiát természetesen nem ismerték el. Amikor 1849. november 17-én 12 katona kíséretében körbevették a Tary-tanyát, hogy rajtaüssenek a betyáron, Rózsa nem ijedt meg a sokszoros túlerőtől. A kamrából tüz alatt tartotta őket, s miután két katonát lelőtt, kereket oldott. A meglőtt katonák

81 súlyosan megsérültek. Egyikük (Brendha Mihály) egy hónappal később, 1849. december 16-án a szegedi katonakórházban a lövés következtében meghalt. A másikat tarkóján érte a lövés, és tartós egészségkárosodást szenvedett, miáltal a katona élete végéig munkaképtelenné vált. Rózsa, akinek nem mindennapi bátorságára jó példa a fenti eset, a tárgyaláson elismerte a lövöldözést, de azzal védekezett, hogy a katonákat fosztogató rácoknak nézte, akik akkoriban a szomszédos tanyákon rajtaütöttek. Egy másik terítékre került ügy, amelyben több tanyasi gazdát árulással gyanúsított, arra világít rá, hogy milyen kegyetlen, erőszakos ember volt, és semmitől sem riadt vissza, hogy retteget hírnevét a pusztán lakók között fenntartsa. Az eset 1852. szeptember 12-én történt. Korán reggel öt lovas betyár Rózsa Sándor vezetésével megjelent Ábrahám 7J Nehéz elképzelni, hogy Rózsa komolyan számított arra, a bíróság elhiszi a fenti állítását. A későbbi kihallgatásokon azután fokozatosan egyre több olyan ügyet elismert, ahol nem csak élelemre valót „kért". x

" Az iratokban korábban két, itt három embert (Vékes Imre, Csikós György, Mihályfy Ferenc) említettek. 81 Száry Bálint és Brendha Mihály. 161