Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

HEJJAS PAL része híreszteléseken alapult, s kevésnek bizonyultak arra, hogy a súlyos vádakat megalapozzák. Igaz, volt ellene egy körözés, amelyben azért akarták kézre keríteni, mert a környék rablógazdálkodásának (Räuberunwesens) fejét látták benne, továbbá a felforgató párt eszközének (Werkzeug der Umsturzparthey) tekintették. Nagy pénz (10 000 forint) volt kitűzve a fejére. Kezdetben ezen kívül csupán az a vád volt ellene, hogy keresztkomájánál, Katona Pálnál, ahol éppen meghúzta magát, vitába keveredett a háziakkal, s ez a házigazda halálos sebesüléséhez vezetett. Ez okozta Rózsa vesztét is, mert a gazda felesége egy fejszével leütötte, majd a leánya és a szomszédok segítségével megkötözték és átadták a hatóságnak. Mindez 1857. május 9-én történt. Aszszonykéz gyűrte le; szomorú vég ez egy rettegett rablóvezérnek, akit húsz éven keresztül - 1837. július 10-én szökött meg a börtönből - hiába üldözött számos pandúr és csendőr, és akinek haragjától méltán rettegtek az Alföldön. Katona Pálné azt vallotta Szegeden (1858. június 6-án), amikor Pataki ügyében kihallgatták, hogy az egy évvel korábbi esetnél a lövés hangjára sietett férje segítségére, és nem tudta, hogy Rózsa Sándor az, aki a lövést leadta. Csak miután a fejszével jól fejbe vágta, látta, hogy a híres betyárt csapta le. A bírósági összefoglaló a tanúkihallgatásokat is összegezte, de előtte részletesen ismertette azokat a Rózsával kapcsolatos ügyeket, amelyek akkor a hatóságok tudomására jutottak. Tudták, hogy Rózsa még 1844-ben megpróbálkozott egy kegyelmi kérvény benyújtásával, kérve a ki nem töltött büntetése elengedését. Nem járt sikerrel, de kérése néhány év múlva, 1848-ban meghallgatásra lelt. A bírósági irat szerint a forradalom hozott neki egy pártfogót Kossuth személyében, aki saját eszközeként (Werkzeuge) akarta öt felhasználni. A Kossuth-féle amnesztiát kihasználva a forradalom után Rózsa visszatért régi mesterségéhez, Szeged környékén méneseket őrzött, s Tary Pál tanyáján lakott törvényes feleségével és két gyermekével. Nem sokáig élvezhette azonban a nyugodt, családi életet, mert 1849 novemberében egy éjjel néhány városi ember 12 katonából álló ún. rabló-kommandóval (Räuber Commando) a házat körülvették, hogy elfogják. Nem sikerült nekik, mert a betyár heves lövöldözést követően megszökött. A következő években - a bíróság ezt külön kiemelte -jövedelem és foglalkozás nélkül, mint szökevény és üldözött betyár járta a vármegyéket, anélkül, hogy bármelyik hatóságnál feljelentés lett volna ellene. Pedig a szóbeszéd minden jelentősebb rablásnál, gyilkosságnál őt emlegette tettesként vagy vezérként. Érdemi bizonyítékot azonban nem tudtak ellene felhozni. Az őrizetbe vételét követő vizsgálat azonban számos ügyet feltárt, amelyekkel terhelhető volt, s ö maga is beismert néhány súlyos bűncselekményt. Ezekből világos képet kaphatunk a betyárvezér valódi énjéről, és arról, hogy Rózsa valóban korlátlan úr volt a pusztán, s neki az emberei feltétel nélkül engedelmeskedtek. így volt ez Pataki esetében is, aki a forradalom óta hű embere, számos esetben bűntársa lett Rózsának, bár ezt érthető okokból - az akasztófa árnyékában - tagadta. A bíróság megalapozottnak vélte, és ezt maga Rózsa sem cáfolta, hogy azon a környéken, ahol éppen tartózkodott, nem volt olyan bűneset, amelyről ő ne tudott volna, és a forradalom bukását követően 4-5 vármegyében is képes lett volna lázadást 157