Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig
BORBELY RITA KA TALIN leltár mellett vette át kezelésre. Lényeges pontként megjelent, hogy az összes épületet tűzkár ellen biztosítania kellett. Az Árvatörvényszék végzés útján döntött az ingóságok árveréséről vagy megtartásáról. De a gyámnak javaslatot kellett előterjesztenie a vagyonkezelés módjára, majd egy egyéves költségvetést kellett készítenie, hogy a fölösleges készpénz bekerüljön a megye takarékpénztárába. - A cél az volt, hogy a vagyon kamatozó tökévé váljon. - A takarékpénztárakban a pénz kezelése előnyösebb, és biztosabb volt. 1861 után minden árva saját gyámot kapott, azaz a községi gyámokat, s ezáltal a községi árvapénztárt a rendszabály meg akarta szüntetni. A gyám az árva épületeit karban tartotta, de nagyobb változtatásokat, új építkezéseket nem kezdhetett a törvényszék jóváhagyása nélkül. Szintén jóváhagyás kellett az ingatlan vagyon házi vagy haszonbéri kezelésére, de döntés mindig a rokonok és gyám meghallgatása után történt. Haszonbérlet csak nyilvános árverés útján köttethetett. A gyám kölcsönt, egyezségkötést, ingatlanvagyon-eladást, elzálogosítást, bérbeadást, vételi szerződéskötést csak az Árvatörvényszék jóváhagyásával tehetett. A VII. cikk a számadásról szólt. Az számadást mindig január 31-ig kellett benyújtani a gyámfelügyelőnél. A számadás bevételi és kiadási részből állt, rovatai: tételszám; okiratszám; pénzérték - papírokban, készpénzben; az értékpapír rovatnál kellett jelezni a kötelezvényeket, váltókat, állampapírokat, takarékpénztári könyvecskéket, részvényeket, sorsjegyeket stb. voltak. Ha a számadó pénzt adott kölcsön, akkor az értékpapír rovatban ez bevételként, míg a készpénz rovatban kiadásként szerepelt, s amikor a tőkepénzt visszafizették, az a bevételrovatban szerepelt, ám az arról szóló eredeti okirat az értékpapírok sorából törlésre került. A számadáshoz kellett csatolni a bérházakról szóló évnegyedes jelentéseket. Itt a lakbérkimutatás mindig a lakók és bérlök nevével együtt szerepelt, de csatolni kellett a „kibérlés vagy haszonbéri" szerződések hiteles másolatát, a bevételnyugtáját, valamint a kiadás nyugtatványát is. A számadásban pl. arra is ki kellett térni, hogy az építkezések után építőanyag maradt-e, s ha igen, javaslatot kellett tenni a felhasználásra. Ha a birtok vagy uradalom házi kezelésben volt, akkor a kezelötisztek számadásait is csatolták a gyámi számadáshoz. Külön összeírásban jelezni kellett a hasznavehetetlenné vált, vagy eladott ingóságokat, terményeket. Minden számadást az előző évi számadásban megállapított maradékkal kellett kezdeni. A számadó esetleges kérdéseire 15 nap alatt kellett felelni. A gyám minden eljárásában a járási gyámfelügyelő ellenőrzése alatt állt. A gyám a vagyon kezelése során felmerülő károk megtérítésére kötelezhető volt. A VIII., s egyben utolsó cikk a gyámfelügyelök kötelességeit taglalta. Az árvaszék a gyámok és árvák felügyeletét a gyámfelügyelök által gyakorolta. Ezért a gyámfelügyelő feladatai közé tartozott az árva és vagyona - leltár mellett - átadása a gyám számára; a járásban élő árvák és gyámok összeírása, jegyzék készítése; a volt árvabizottmányok iratainak átvétele és kezelése; a kamatozásra kikölcsönzött tőkék vizsgálata. A gyámok kötelesek voltak az árva nagykorúságát azonnal jelenteni. A gyámfelügyelö köteles volt negyedévenként a járását beutazni, s községenként minden egyes gyámmal és árvával találkozni, hogy megbizonyosodjon a gyám munkájáról. A visszaéléseket megvizsgálta, majd tapasztalatairól jelentést tett az Árvatörvényszéken. A gyámfelügyelő felügyelt arra, hogy a leány árvát akarata ellen ne lehessen férjhez adni, vagy férjhezmenetelét a gyám ne gátolhassa. A nagykorúsítási kérvényt is nála kellett benyújtani, 101
