1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

KÉPEK JEGYZÉKE: - 2. A szovjet katonák barátkozásuk jeléül ilyen jelvényeket osztogattak a gyerekeknek Nagykőrösön a forradalom idején

ELŐSZÓ HELYETT tagját behálózni akaró szocializmus, amely igyekezett tettestárssá tenni mindenkit, a forradalom leverését követő évek után egyre kevésbé volt erőszakos a beszervezésekben. Sokszor megelégedett a szelídebb ráhatással, a megfelelő jutalmazással, valamilyen előny biztosításával, és ha ezeknek nem volt foganatja, lemondott az „áldozatáról". Ekkor már lehetőség nyílt arra, hogy az emberek - kevés kockázattal - visszautasítsák a hatalom becstelen ajánlatait. Mindenesetre elmondható, hogy nehéz volt megtalálni azt a keskeny mezsgyét, amely szárazon maradt a szocializmus mocsarában.

106 Minden tisztelet megilleti azokat, akik az „adott körülmények között" emberek maradtak, akik megértették a forradalomnak az egész magyar nemzetre gyakorolt erkölcsnemesítő hatását. Náluk nem hibádzott sem az értelem, sem a jellem, és nekik volt köszönhető, hogy '56 szelleme fél évszázad viharai után is megmaradt. Egy demokratikus társadalom méltóképpen emlékezik meg hőseiről, miközben békén hagyja a többségtől eltérő véleményt vallókat. A forradalom még közöttünk élő részvevői közül sokan érzik úgy, hogy nem csak a rendszerváltozás előtt, de azt követően sem kapták meg azt az elismerést, amit megérdemelnének. Nehezményezik, hogy 1990et követően nem tárták fel kellő alapossággal a forradalmat követő évek történelmét, nem vizsgálták ki a diktatúra alatt elkövetett törvénysértéseket, nem állították bíróság elé a sortüzek, gyilkosságok elkövetőit, kitervelőit. Bár '56 túlélői megöregedtek, a szívekben nincs béke, és valószínű, hogy ezen a téren nem lesz változás a jövőben sem. Az emberek egy jelentős része még a szabad és demokratikus berendezkedésű országokban is apolitikus, hát még az olyan társadalmakban, amelyeket „népi demokratikus"nak nevezett a szocialista frazeológia. A szocialista országok polgárairól ezért még saját vezetőik sem tudhatták pontosan, hogy egy-egy politikai eseményről mit is gondolnak, így volt ez nálunk is az „ellenforradalom" esetében, amit az emberek maguk között forradalomként, vagy „'56-os események"-ként emlegettek. Akik abban a szerencsétlen helyzetben voltak, hogy csak a magyar sajtóból tájékozódhattak, és az 1956-tal kapcsolatos információikat is csak onnan merítették, nagyon egyoldalú, szinte minden pontjában hamis állításokkal találkoztak. Ezeket az embereket nagyon meglepte az a hír 1989. januárjában, hogy a Politikai Bizottság egy tagja, nevezetesen Pozsgay Imre államminiszter a Kossuth Rádió egyik adásában (január 28-án) „népfelkeléseként említette '56-ot.

107 Ilyenre a népnek szánt híradásokban korábban tilos volt még célozni is.

108 Egy-egy merészebb kifejezés vagy árnyaltabb megfogalmazás, ami a hivatalos irányzattól a legkisebb 106 Mindez nem adhat felmentést azoknak, akik egyéni boldogulásukért cserébe mások meghurcolását, egyes esetekben akár még a vesztét is okozták, és a soha be nem következő számonkérésben, esetleg embertársaik feledékenységében bízva egy velejéig romlott rendszer kiszolgálói, vagy éppen zászlóvivői voltak. 107 A rendszerváltoztatás előtti időszak egyik cmblematikns figurája, Bcrecz János az MSZMP Politikai Bizottsága tagja említett könyvében (193-195. I.) leírta, hogy miután Kádár személyes hatalma az 1988-as pártelnökké választását követően „megrendült", felmerült a pártvezetésben, hogy valamit kezdeni kell a Kádár-rendszer „Achilles-sarká"-val, 1956-tal. Több hónapos bizottságosdi következett, s 1989 elejére egy történészeket, akadémikusokat (Rerend T. Iván, Ormos Mária, Balogh Sándor, Tőkei Ferenc) is magába foglaló albizottság elé Berend T. Iván 1989. január 27-én letett egy tanulmányt, amelyet megvitatásra ajánlott. Ebben használta a „népfelkelés" elnevezést, amit a jelenlévők elfogadtak, csak a nyilvánosság elé kerülés mikéntjéről folyt a vita. Pozsgay magánakciójával elébe vágott az eseményeknek, és még aznap - senkivel sem egyeztetve - egy magnóra mondott interjúban kijelentette, hogy 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népleikelés volt. A nagyközönség a másnapi adásban értesült erről. A párt főtitkára, Grósz Károly éppen Svájcban tartózkodott, így csak utólag dühönghetett, miközben Pozsgay személyes politikai karrierjének kimondottan jót tett a puccsszerű nyilvánosságra hozatal. 108 Eörsi azt írta, hogy a szocializmusban Kádár hatalomra kerülésének körülményeit visszaidézni olyan volt, mintha egy utcanőből lett úrihölgy előéletét boncolgatnák (im. 2

1. I.). Ez a megállapítás sántít egy kicsit, ugyanis a Kádár-rendszer - maradva a hasonlatnál - nem lett úrihölgy az évek során, mert túl sokáig űzte az ipart; (még 1988-ban is gumibotoztak '56 miatt). 36