1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

KÉPEK JEGYZÉKE: - 2. A szovjet katonák barátkozásuk jeléül ilyen jelvényeket osztogattak a gyerekeknek Nagykőrösön a forradalom idején

ELŐSZÓ HELYETT titkos tárgyalások, amelyek eredményeként az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1962 decemberében levette napirendjéről a „magyar kérdés"-t. Az 1960-as közkegyelem alkalmából írók, újságírók, tudósok, politikusok előtt nyílt meg a börtönkapu. Közöttük volt Déry Tibor, Donath Ferenc, Kosáry Domokos, Jánosi Ferenc és sokan mások. A kiszabadultak beilleszkedése a polgári életbe nem volt problémamentes. Korábbi állásaikba természetesen nem mehettek vissza, az is nagy szónak számított, ha egy író, tanár, jogász szellemi munkakörben helyezkedhetett el. Többnyire a gyárak segédmunkás erőit szaporították, és csak évek múlva szivároghattak vissza a végzettségüknek megfelelő állásokba.

100 Családjuk is megszenvedte az üldöztetéseket. Gyermekeik továbbtanulását hátráltatták, családtagjaik útlevélkérelmét rendre, indoklás nélkül elutasították. Másodosztályú állampolgárokká váltak, akikre nem tartott igényt a szocialista társadalom. Sokuk életét nemcsak megnyomorította maga és családja kilátástalan helyzete, de meg is rövidítette. Nem kevés volt azok száma, akik végső kétségbeesésükben a halálba menekültek. A forradalom résztvevőivel közel egy időben engedték ki a börtönből Kádár korábbi elvtársait is, Farkas Mihályt és Farkas Vladimírt. Péter Gábor már egy évvel korábban elhagyhatta a celláját. Nekik nem okozott gondot a megélhetésük biztosítása, de a börtönviszonyaik is mások voltak, mint a szocializmus '56-os ellenségeinek.

101 Ezen semmi csodálnivaló nincsen, hiszen a vezető pozíciókban ekkor már újra a „régi gárda" emberei voltak, mert a szocializmusnak ezek az alakok maradtak a legfőbb támaszai. Ez nemcsak nálunk volt így, hanem a Szovjetunióban is. Maga Hruscsov lépett vissza a desztalinizálás útjáról, mintegy beismerve, hogy a diktatúra fenntartásának mégiscsak az a legjobb módja, amit nagy elődei, Lenin és Sztálin alkalmaztak. Kádárék jó tanulóhoz méltóan csak követték a szovjet példát. Az apparátusban dolgozók „odaadó" munkáját, amelynek legfőbb eleme az élet minden pontjára kiterjedő elnyomás biztosítása volt, meg kellett fizetni. A szakértelmet a szocializmusban nem tartották olyan fontosnak, mint a megbízhatóságot. Csak olyanokkal lehetett szocializmust építeni, akik nem tettek fel felesleges kérdéseket.

102 Már a forradalom 100 Ebben a tekintetben szerencsésnek mondhatta magát Kosáry Domokos és Jánosi Ferenc. Mindketten a Pest Megyei Levéltárban vészelték át a börtön utáni éveket, amely gyűjtőhelye lett a hatvanas években a „börtönviselt" történészeknek. Kosáry az 1960 utáni amnesztiát követően került a megyei levéltárba, Jánosi Ferenc (Nagy Imre veje), aki a Nagy Imre és társai elleni perben 8 évet kapott, 1963-tól egészen az 1968-ban bekövetkezett haláláig dolgozott a levéltárban. 101 Farkas Vladimír részletesen írt „Nincs mentség" című önéletrajzában (Bp. 1990. 646 1.) a letartóztatásáról, a börtönben töltött éveiről, Kádárral és a többi politikai vezetővel való kapcsolatáról és befolyásos rokonságáról. Ebben olvasható, hogy milyen kivételezett helyzetben voltak a korábbi ÁVH-sok és a törvénytelenségekben részt vett korábbi pártfunkcionátiusok, közöttük az apja, Farkas Mihály is. Bár hosszabb börtönre ítélték őket, mint amire számítottak, annak csak a töredékét ülték le, mert többnyire egyéni kegyelemmel szabadultak. A börtönön belül elég nagy mozgási szabadságuk volt, de mint írta, éjjelre azért a börtönudvarra nyíló ajtót mindig bezárták. A börtönkosztot - az őrkosztot kapták - a felesége (Andics Erzsébet lánya) által rendszeresen befizetett összegből, a kantinból egészíthette ki. Farkas leírja egyik rendelését, amelyben mézescsók, kockacukor, trappista sajt, debreceni, méz, cukorka, tejföl, túró, mosópor, orvosság is szerepelt. (529-530. 1.) Egy helyen azt írta, hogy azt még 20 év után is szégyellte, hogy belement egy alkuba, amit a legfőbb ügyész - dr. Szénási Géza - közvetített felé. Eszerint hallgatnia kellett Kádár ötvenes évek eleji szerepéről a törvénytelenségekben „a párt és a nemzetközi munkásmozgalom érdekében". „.. .Nagyon ritkán fordult elő, az emberiség történetében, hogy egy bírósági tárgyalás előtt álló gyanúsítottat kér fel a törvényesség legfőbb őre, az ország legfőbb ügyésze arra, hogy cinkosa legyen az ország teljhatalmú vezetője korábbi bűneinek agyonhallgatásában."(473. 1.) Kádárról egyébként - akivel korábban kimondottan jó volt a viszonya - elég kritikusan írt, megemlítve bosszúálló természetét, amire 1951-ben már Péter Gábor is felhívta a figyelmét. (438. 1.) 102 Ide kívánkozik egy történet a 70-es évek közepéről. Az Eötvös Klubban egy kötetlen előadást követő beszélgetésben - ahol a szocializmus problémáiról volt szó - Király István professzor, a Kádár-korszak ismert és befolyásos irodalomtörténésze, akkor országgyűlési képviselő, egy kérdésre (emlékezetem szerint Heleszta Sándor szociológus tette fel), hogy miért bíznak komoly üzemek irányítását tanulatlan, „kételemis" vezetőkre, azt válaszolta, hogy azért, mert azok sohasem fordulnak a szocializmus ellen, hiszen az ő tudásukkal sehol sem lehetnének vezetők. Cinikus válaszát akkor ő is csak egyetemisták előtt, zárt körben mondhatta el. (H.R) H