1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)
KÉPEK JEGYZÉKE: - 2. A szovjet katonák barátkozásuk jeléül ilyen jelvényeket osztogattak a gyerekeknek Nagykőrösön a forradalom idején
ELŐSZÓ HELYETT A Széna tériek csoportja Szabó János vezetésével Pesthidegkúton rendezkedett be, majd Solymárra vonultak, és az angol temetőnél november 9-én tűzharcba keveredtek a szovjetekkel, aminek következtében a felkelők egy része elesett. A corvinisták közül több százan Dunakeszi irányában hagyták el a fővárost, majd Szentendrén átvonulva nyugatra indultak. Néhányan a pilisi hegyekben maradtak hetekig, vagy visszatértek a fővárosba, mások pedig nyugatra távoztak. 69 A megye területén harcoló magyar fegyveresek november 10-e után már nagyobb akciókra nem vállalkozhattak, de a hónap végéig kisebb-nagyobb csoportjaik még feltűntek a budai és pilisi hegyekben, valamint Visegrád és Szokolya környékén. Több helyen a vasútvonalakat rongálták meg, hogy a szovjet csapatmozgásokat nehezítsék. Robbantások, rongálások történtek Pomáz, Pécel, Tápiógyörgye, Albertirsa, Dunaharaszti térségében. Ezek a cselekmények azonban csak néhány órás fennakadást értek el a közlekedésben, és a statárium bevezetését követően meg is szűntek. 70 Akik itthon maradtak, azokra szomorú sors várt. Több mint 20 ezer főt ítéltek rövidebbhosszabb börtönbüntetésre, a halálos ítéletek száma 380 volt. 71 Ez utóbbiak közül 229-et bizonyítottan a harcokban való részvételért végeztek ki. /2 Pest megyében 1959. márciusáig - a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya 1959. március 31-i keltezésű jelentése szerint - 469 személyt ítéltek el a bíróságok a forradalomban játszott szerepük miatt. Többségük, 316 fő, két évnél kevesebb börtönbüntetést kapott, miközben nyolcvanat öt évnél nagyobb börtönre ítéltek (közülük 34-et tíz évnél is hosszabbra). A halálos ítéletek száma 23 volt a megyében, és ezek közül 16 esetben végre is hajtották az ítéletet. 73 A fegyveres ellenállás megtörése után még közel sem jött el a „békés" országépítés korszaka. A gyárak, üzemek dolgozói a sztrájk fegyveréhez nyúltak, legtöbbször a gyárakban működő munkástanácsok vezetésével. Az egész országban elterjedt a sztrájk alkalmazása, a követelések alig változtak: mondjon le a Kádár-kormány, Nagy Imrét vissza a hatalomba, vonják ki a szovjet csapatokat, ismerjék el az ország függetlenségét. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nehéz helyzetben volt, és mindent megígért - büntetlenséget a forradalomban való részvételért, szuverenitást az országnak, tárgyalást a szovjet csapatok kivonásáról, többpártrendszert, a munkástanácsok elismerését stb. - csak lélegzethez jusson. Kádár néhány hét alatt többször ígérte meg diplomatáknak, újságíróknak, hogy Nagy Imrének és társainak nem lesz bántódása, s ezt még aláírásával is „szentesítette". Hitszegő módon szinte minden ígéretét megszegte. Ezrek kerültek börtönbe, százak a bitóra, hogy azután tetemük dróttal összehurkolva, egy közönséges ládába vetve, arccal lefelé, mésszel leöntve egy jeltelen gödörben végezze Rákoskeresztúron, a szándékosan gondozatlanul hagyott 30l-es parcellában. És még itt sem nyugodhattak békében. Még harminc év múlva is lovak patái taposták szét a nekik szánt virágokat. 69 Uo. 300-302.1. 70 Uo. 301.1. 71 Az utolsó halálos ítéleteket 1961-ben hozták a forradalomban való részvétel miatt. Augusztus 18-án a Baross téri felkelőket végezték ki. 72 Gergely - Izsák im. 404. 1. 73 Az adatokat a „Pest megyei 1956-os monográfia" tartalmazza, amelyet a BM. Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya állított össze 1959. március 31-én. Az iratok korábban a Belügyminisztérium Törrénet Irattárában voltak, majd átkerültek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába. A benne szereplő adatokat közli: Böőr-Takács im. 321. I. A monográfia másolatban megtalálható a Pest Megyei Levéltárban is: XV 25. 1956-os gyűjtemény 29
