1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

Előszó helyett

ELŐSZÓ HELYETT párttagok azonban Nagy Imre visszatértét várták.

13 A Gerő által bejelentett változások még felszíni kezelésnek sem voltak jók, pedig a hatalom megőrzéséért a pártvezetés mindenre kész volt. Visszavették a pártba a korábban kizártakat, a hallgatásra ítélt írók műveit kiadták, drámáikat bemutatták.

14 A korábban megbüntetett íróknak „megbocsátottak", mégpedig többnyire ugyanazok az „apparatcsikok", akik előzőleg a büntetést kiszabták. Bűnbaknak ott volt Rákosi, akire ekkor már mindent rá lehetett kenni. Hasonló dolog történt októberben, miután az események felgyorsultak és irányíthatatlanná váltak. Az 1949-ben kivégzett Rajk Lászlót és három társát (Szőnyi Tibort, Szálai Andrást, Pálffy Györgyöt) október 6-án nagy pompával újratemették. A temetés lebonyolítására létrehozott bizottságban olyanok is helyet kaptak, akik évekkel korábban a kivégzésüknél serénykedtek. A koporsók mellett ígéretekkel, fogadkozásokkal teli gyászbeszédek hangzottak el. Münnich Ferenc ígéretet tett, hogy a törvénytelenségek többé nem fognak előfordulni. Hasonlót ígért a mindenkori Politikai Bizottságok és az egymást követő kormányok „örökös tagja", a szinte mindig és mindent megszavazó Apró Antal is.

13 A tömegek nem mindenkinél tapasztaltak igazi megbánást, túl jól ismerték a felszólaló politikusokat. Mintha megsejtették volna, hogy a jövő tartogat még hasonló színjátékot számukra. Tulajdonképpen már Rajkék újratemetésekor kitörhetett volna a forradalom. Minden feltétel adott volt. Legfeljebb a szikra, ami a Magyar Rádiónál 17 nappal később egy AVH-s sortűz formájában ellenőrizhetetlen folyamatok egész sorát indította el, ekkor még elmaradt. Bár Gerő a temetésről hallani sem akart, taktikai okból végül mégis engedett. Más dolgokban is igyekezett a párt léket kapott hajóját felszínen tartani. Októberben kisebb engedményeket is tett, hogy az egyre feszültebb közhangulatot megnyugtassa. Ennek keretében rehabilitáltak és újratemettek néhány korábban kivégzett tábornokot, letartóztatták a bűnbaknak szánt Farkas Mihályt és néhány AVH-s tisztet. Mindez már kevés volt, és egyáltalán nem elégítette ki a szabadabb politikai légkörbe beleszippantó embereket. 1956 októberében olyan volt az ország, mint egy érintésre robbanó szerkezet, csak azt nem tudta senki, hogy mikor és ki fogja ezt a mozdulatot megtenni. Nagy Imrét - akiről köztudott volt, hogy inkább volt reformpárti, mint a revolúció híve - egyre többen próbálták rávenni, hogy kapcsolódjon be a napi politikai életbe. O húzódozott, mintha előre látta volna az országra és a reá váró nehéz próbatételt. Október 15-23 között, mialatt az ország vezetői Jugoszláviában tárgyaltak, egymást érték a jelentős események. A szegedi egyetemisták mintájára a budapesti egyetemisták is - otthagyva a párt ifjúsági szövetségét (DISZ) - megalakították a saját szövetségüket, 13 Nagy Imrét csak október 13-án vették vissza a pártba. 14 Találó megállapítás olvasható a „Tisztító vihar"-ban erről az időszakról: „A szókimondás nyara volt ez: az évek óta felgyülemlett gondok és gondolatok, a bajok és vágyak, a vádak és a remények kimondásának virágzó korszaka." Aczél - Méray im. 415.1. 15 O már Rajk elítélését is megszavazta, miként a rehabilitálásánál is ott volt, majd Rákosi kormányában éppúgy helyet kapott, mint Nagy Imréében (mindkeltőben, az 56-osban is), végül Nagy Imre elítélésében is részt vett. Ezen kívül tagja volt a Dobi-, a Hegedűs-, a Kádár-, a Münnich-, a Kállai- és a Fock-kormányoknak is. Többnyire a minisztertanács elnökhelyettese vagy az építőanyag-ipari miniszter beosztását kapta. Egyébként szobafestő volt. f 10