1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

Előszó helyett

ELŐSZÓ HELYETT sal, hanem az annak nevében elkövetett törvénytelenségekkel, az erőszakos, adminisztratív intézkedésekkel, az antidemokratikus vezetéssel szálltak vitába. Addig nem tapasztalt bátorsággal léptek fel az MDP kultúrpolitikájával szemben, és mindezt párton belüli ellenzékként tették. Ebben persze semmi csodálkozni való nincs, mert az írószövetségben éppúgy, mint a többi akkori szervezetben, testületben a vezetők és hangadók, de még az egyszerű tagok többsége is az egyetlen működő párt tagja volt. így kellett lennie, mert e nélkül esélye sem volt senkinek az érvényesülésre.

8 Valószínű, hogy az írók mozgalma a forradalom előzményeinek számbavételénél előkelő helyre kerülhet. Rákosiéknak azért okozott komoly fejtörést, mert onnan érte támadás az ország vezetését, ahonnan a legkevésbé várták. Azok részéről, akiket mindennel elhalmoztak, akik az anyagi és erkölcsi elismerésből a legtöbbet kapták. S ezért csak „szolgálniuk" kellett, amit eddig hiba nélkül megtettek. Egyszerű lett volna osztályidegennek, vagy horthystának nevezni őket, de ezt az akkoriban gyakran használt bélyeget nem lehetett rájuk sütni. A szellemet ők engedték ki a palackból. Az ellenük indított támadást azonban elfújta a XX. kongresszus szele, aminek következtében számos olyan politikai esemény történt Budapesten, amelyek együttes hatása magát Rákosit söpörte ki a hatalomból. Ide sorolható a Rajk-ügy eszkalációja,

9 a Petőfi Kör több egymást követő vitaestje,

10 s végül a Rákosi által ellenzékinek minősített személyek tervezett letartóztatása.

11 Ez utóbbihoz nem tudta megnyerni a Politikai Bizottság támogatását, amelynek addig hozzá hű tagjai, miután megszimatolták, hogy Moszkvában is rosszul áll a pártvezér szénája, lemondatták Rákosit, - ehhez azonban szükség volt az ülésre hívatlanul (?) betoppanó Anasztáz Mikojan

12 tevékeny közreműködésére is - helyére az adódó alkalmat azonnal kihasználó, és a főnökét rögvest megbíráló Gerő Ernő került. Gerő megválasztása - őt tartották Rákosi rossz szellemének - semmit nem oldott meg. Bár a Politikai Bizottságnak és Moszkvának kedvére volt ez a csere, a változást követelő 8 Mindenkit „besoroztak" a pártba, akire a hatalomnak szüksége voir, vagy akivel terveik voltak. Elmondható, hogy már nem is jelentett az egyszerű párttagság előnyt másokkal szemben, legföljebb arra volt jó, hogy az illető ne induljon hátránnyal az érvényesülés terén más párttagokkal szemben. Ezért találunk minden megmozdulás, kezdeményezés mögött baloldaliakat, párttagokat. Ez volt jellemző a forradalom előtti hetekben éppúgy, mint a forradalom napjaiban is. Nem csak a fővárosi hivatalokban, intézményekben, üzemekben volt ez így, hanem a vidéki hivatalokban, tanácsokban, szövetkezetekben is. Az ötvenes évek elején már egyetlen szektorban sem működhetett vezetőként, vagy felelős beosztásban olyan ember, akit a párt nem tartott arra megfelelőnek. Az MDP-nek 860 ezer tagja volt 1956-ban, jutott belőlük mindenhova. Ezért van az, ami a korabeli dokumentumokból is kitűnik, hogy a változást - reformokat, vagy éppen forradalmi átalakulást - akarók között nagy számban szerepeltek baloldaliak. 9 Rákosi először csak annyit ismert el (március 27-én Egerben), hogy Rajk pere „provokáción" alapult. Ekkor még bízott benne, hogy ezzel maga mögött tudhatja az ügyet. Tévedett, és május 18-án a budapesti Sportcsarnokban tovább kellett lépnie és elismerni, hogy ő maga is felelős Rajk és társai kivégzésében. Gosztonyi im. 53-54. 1. 10 A Petőfi Kör fiatal értelmiségiek vitafóruma volt. Még 1955-ben hozták létre, de jelentősebb vitákra csak 1956-ban, a XX. kongresszust követően került sor. A vitaesteket különböző témákban szervezték: volt gazdaságpolitikai vita, történészek vitája, filozófusvita, sajtóvita stb. Felszólaltak rajta a korábban háttérbe szorított értelmiségiek, akik 1956 nyarán már Nagy Imre körül szerveződtek (Kosáry Domokos, Déry Tibor, Lukács György, Donath Ferenc stb.). A hallgatóságra nagy hatással voltak az itt elhangzottak, tetszett nekik a szokatlanul nyílt, kritikus hangnem. Rákosi ekkor még elérte, hogy ideiglenesen felfüggesszék a Petőfi Kör működését (június 30.). 11 Négyszáz emberről volt szó, közöttük politikusok, írók, katonatisztek stb., akiket a rendszer ellenfelének tekintett. Abban bízott, hogy a június 28-án a lengyelországi Poznanban történt munkástüntetésektől megriadt Politikai Bizottságban át tudja erőltetni a letartóztatások elrendelését. Azzal ijesztgette a PB tagjait, hogy a „petőfisták" Poznant csinálnak Budapestből. Poznanban végül a lengyel katonaság verte le a magasabb életszínvonalért kitört megmozdulást. Gosztonyi im. 57-59. 1. 12 Mikoján a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese volt. Hruscsov bizalmasaként, annak megbízásából érkezett titokban Budapestre, és azonnal a Politikai Bizottság ülésére sietett. Ott Rákosi éppen a „négyszázas listán" szereplők letartóztatásának szükségéről beszélt, de abból már nem lett semmi. Rákosi még Hruscsovot is felhívta, hogy valóban le kell-e mondania. Az ülés részleteit lásd: Aczél - Méray im. 398-405. I. Itt olvasható az a felvetés, hogy Moszkva döntésében sem a Petőfi Kör, sem az írószövetség, de még a „négyszázas lista" sem játszott szerepet. Inkább érdekelte Hruscsovékat a Titoval való kibékülés, és ehhez volt szükség Rákosi feláldozására. Rákosi valóban esküdt ellensége volt korábban a marsallnak, és előszeretettel nevezte őt „az imperializmus láncos kutyájá"-nak. Mikoján másnap Budapestről továbbrepült Jugoszláviába, hogy találkozzon Titoval. 9