Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 41. Újkécske község

XXII. A malomvámbér-rendezést életbe léptetni az új ipari törvény §-sa szerint nem lehet, mivel az 55. szakasz értelmében ezen iparág nem tartozik azok közé, mely árszabályzat alá vétethetnék, különben a divatozó vámbér itt a következő: a vízimalomban 10ed, a száraz malomban 13-ad rész vétetik. XXIII. Ezen adókezelés egyike a legnehezebbeknek. A község maga haszonbérli, fizet évenként 1135 Ft 8 kr-t. Fogyaszt pedig a község 200 akó bort, mitől fizettetik fogyasztási adó 100 Ft. Kocsma- és mészárszék [után] fizett[etik] 350 Ft. Összesen 450 Ft jön be, marad tehát fedezetlen 685 Ft 8 kr, mely összeg kivettetik a szőlőbirtokosokra, jóllehet mit sem fogyasztanak. XXIV. Húsmérési joggal két iparos bír, kik a vágási jogot felsőbb politikai hatóságtól nyerek. XXV. Se ügyvéd, se mérnök nem lakik községünkben. Orvos van egy, sebész egy, kereskedő 3, iparos 41, kik közül 5 kovács, 4 bognár, 4 szabó, 10 takács, 1 lakatos, 3 asztalos, 5 csizmadia, 2 köteles, 5 molnár, 2 mészáros. Gyár, gőzmalom nincs, céhtanya sincs. Ipartársulat most keletkezik. XXVI. Telekkönyv mint [!] hitel, mind adó van, jóllehet elég hiányos. Különösen az első, habár a felsőbbi rendeletnek megér [?], de a közkívánatnak nem felel meg, mivel a földek osztályozása nem felel meg a valóságos tényállásnak. Mértékhitelesítő intézet nincs helyben, hanem Cegléden jövedelme minden kirándulásánál 40—50 forintra tehető. Cselédrendszer be van hozva, amennyiben mindegyik el van látva cselédkönyvvel, ez ugyan megfelel a közkívánatnak, de nem felel meg, hogy minden cseléd pörpatvarért a gazdának a szolgabírói székhelyre kel befáradni Ceglédre [Czegléd], 5 mérföldre, mi a gazdára nézve már magában büntetés, mivel legdrágább a gazdánál az idő, azért többször kell a gazdának elnéznie oly tetteit cselédjének, mi büntetést érdemelne, és ennek következménye számtalan rosszasággal van összekötve, mivel a nem büntetett bűn más bűnt idéz elő satöbbi. Takarékpénztárunk nincs. XXVII. Községi vágóhíd nincs, hanem a tulajdonosnak, minek tisztán tartását az elöljáróság ellenőrzi. XXVIII. Az utcák nem világíttatnak. XXIX. Gazdasági ágazat nem létezik, se haszonbéri bevételek, mivel tulajdonjoggal a község mit sem bír, ennél fogva mi jövedelmi forrásai sem lehetnek. A közlegelő nem csak, hogy nem javul, hanem naponként romlik, mivel az egész községnek marhája 300 hold rossz legelőn élősködik, s alig jut egy darab jószágra fél hold legelő. XXX. A marhatenyésztés mindaddig, míg a legelő fel nem töretett, díszlett, de mióta szántóföldnek használtatik, hanyatlófélben van, mindazonáltal a magánosok szarvasmarháit 700-ra lehet tenni. A lótenyésztés, mióta a kincstári csödörök felállíttattak, a községi és magány csődörök betiltattak, úgy áll, mint 1 a 2-höz, azazhogy mi szaporulat sincs. Három év óta nem volt egy szaporulatnál több a községben. A lótenyésztést csak úgy lehetne előmozdítani, ha azon összeg, mely a kincstári csődöristálló építésére lesz befizetendő, elengedtetnék, hogy azon községi csődör vétethessék. XXXI. A szőlőmívelés a helyi viszonyokhoz alkalmazva meglehetős, csakis egyedüli forrás, miből itt pénzelni lehet. Erdőjövedelem erdő hiánya miatt nincs. XXXII. A község általjános kiadásai a következőkből állanak: községi tiszti fizetések, árvabizottmányi, szolgai, bábaasszonyi, orvosi, községi őri, tűz elleni biztosításra, oskola 322