Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 34. Szalkszentmárton mezőváros

— a Dunát tömlőkön átutazván — megtámadták és a rómaikon [!] véres csatát vívtak, melyben szerinte a rómaiak részéről 21 000, a hunok részéről 12 500 elesett, három hun vezérrel együtt, mint Béla, Reme és Radicsa. Ezen átkelési hely, hol a hunok a Dunát tömlőkön átutaztatták, Szalki-szigetnél lehetett, és mai napig is Szalkon — a Duna partjánál levő hely — az úgynevezett Táborállás okot nyújt e hiedelemre. Következő évben, miután a megvert római vezérek a Dunán lefelé húzódva és hunok által üldöztetve Tolnánál újabban harcra került a dolog, melyben Maczin [!] föhadvezér elesett, Detric pedig halántéka körül nyíllal keresztüllövetett, futásban keresett menedéket, e csatában 40 000 hun és egy megszámlálhatatlan mennyiségű római harcos elesett légyen. A Dunán innen eső rész akkoriban egész hosszában Pascum Romanorum nevet viselt, és a római kolóniáknak barmaik legeltetési helyül szolgált. A Duna mentében egész terjedelemben, mint Szentmártonban, Szalkon és Dunavecsén satöbbi helyeken a határban szétszórva számtalan kisebb római ham vedrek és sírboltok találtatnak, de melyek, fájdalom, üres voltuk miatt kiásatásukkor rendesen széttöretnek. Szalkszentmárton, július 28-án 1860. Kucsera József [s. k.] jegyző által Szalkszentmárton község pecsétje Szalkszentmárton község pecsétje (1793) 279