Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)
TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 31. Rékas község
beszedése sikerrel gyakoroltatott, azonban, hogy jövőben sikerülend-é, éppen a jövőtől várjuk. XXIV. A húsmérési szabadalmazások — kisközségekben, vagy inkább kevésbé húsfogyasztó községekben — amennyi haszonnal, szinte annyi kárral alkalmaztatnak, mivel éppen azért történik olyan eset, hogy hetekig egyetlen egy húsvágónál sincsen egy lat hús, mivelhogy a marha drágaságánál fogva egyik sem merészkedik vágni marhát, attól félvén, hogy rajta marad s elromlik, mivel a lakosság legnagyobb része csak kissé drágább húst meg nem vásárolja. Ha csak egy kötelezett húsvágó volna, ilyen eset természetesen nem adhatná magát elő. Másrészről az is való, miszerint a juhvágás idején a verseny jó hatással van, s a nép jóval olcsóbban kapja juhhús eledelét, melyet pedig felette szívesen emészt, mintha csak egy kötelezett húsvágó lenne. XXV. Ügyvédek és mérnökök nincsenek megtelepedve Rékason. Községi orvos Újszásszal közös, ki hetenkint egyszer ide áthordatik, s kinek a község évi díjul 160 pengőforintot fizet. Bejegyzett kereskedők hárman-négyen alig vannak, kik egy pár házalóval űzik a helybeli csekély forgalmat — mivel mint már feljebb mondatott — a szolnoki piac képezi a fő forgalmat. Iparosok száma mint 54, kik a kovácsokon kívül csak a téli időszakban űzik mesterségeiket, azontúl pedig mezei munkával foglalkoznak, ezek között is alig van szabadalmi levéllel, vagy más rendes okiratokkal ellátott 9 egyén, a többi kontár. Az új ipartörvények értelmében ugyan rendeztetni megkísértettek, de eddig sikertelenül. Gyárak, gőzmalom és céhtanyák nincsenek Rékason. XXVI. Adótelekkönyv alakítása a múlt évben hajtatott végre az újabban végrehajtott tagosítás folytán, amidőn április havában a kiküldött bizottmány által a telekkönyvi munkálat hitelesíttetett s befejeztetett. Mértékhitelesítő intézet helyben nem létezik, de igen az egész járásra kiható, Cegléden. A tulajdonképpeni cselédrendtartást a cs. kir. szolgabírói hivatal kezeli, mely körülmény s a járási központ távolsága általános hátrányul szolgál, úgy a cselédtartók, mint a cselédek között fennforgó kérdések eligazítása esetében. Takarékpénztárak nincsenek. XXVII. A községi vágóhíd, a községi székkel összeköttetésben van, s felügyelettel van a községelöljáró, hogy az amúgy is ritkán előforduló marhavágási eseteknél ezen vágóhely tisztán tartassék. XXVIII. Községi világítás nem létezik. XXIX. Gazdasági ágazatok, mik jövedelmezőbbekké tétettek volna, alig kimutathatók, egyéb, mint a dohánytermelés, mely 1858. évben közel negyvenezer pengőforintot hozott ezen községbe készpénzt. Azonban 1859. évi redukcióval csaknem 1/4-re leszoríttatván, ez is nem jövedelmezőbbé, hanem inkább ellenkezőjévé tétetett. Községi haszonbéri bevételek az A betű alatti kimutatásban foglaltatnak. A közlegelőn, mely az 1858. évben végrehajtott tagosztály alkalmával végképpen felosztatott, semmi javítás ezután nem tétethetik többé. A községi jövedelmi források e szerint csak a felfokozandó ipar, gyümölcsés vadfatenyésztés, méh- és selyemtermelés körül volnának kifejtendők, mint új községi jövedelmi források. XXX. A mezei gazdászat fő tényezője a marhatenyésztés még a mai napig is alsóbb fokon áll, ámbár az e népes község fő élelmét úgyszólván a tehéntartásból veszi. Van ugyanis az egész községben közel 500 darab fejőstehén, de melyek nagyobbrészint nem helyben neveltetnek, hanem a közel eső vásárokon vétetnek össze, s az ezeréves szokás szerint az év nagyobb részét székes, kopár, sokszor összeszorult legelőkön tengenek, télen pedig kukoricaszár és száraz szalma eledelre szoríttatnak. Létszámok, mint már fentebb 260
