Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 28. Ordas község

és a Duna többfelé oszló ágai között szigetek voltak, melyben vonták meg magukat, az e tájon barangoló tatár csapatok ellen, s ott magukat fűrészpor és gyökerekkel táplálták. Hogy a község ekkor hol feküdt, arra adataink nincsenek, de hogy 1686. évben Budavár bevételekor már e mostani helyre költözött a Duna széléről, igazolja azon szóhagyomány, miszerint a mindenfelől szorongatott törökök lefelé húzódván, egy vezérök a Duna szélén jött egész Ordasig, itt azonba a Duna mocsárjai közé tévedve kényteleníttetett megállani, és az érintett vezérnek vagy basának felszólítására valami Ványai Mihály nevű ember, ki a régi falu helyén már csak egyedül lakott, vállalkozott őket a dombosabb tereken elvezetni. Minek folytán Ványai Mihály által kijelölt helyen a basa töltést csináltatott katonáival, mely töltés mai napig is megvan, s alapja a mostani Duna-védtöltés egy részinek, és azon keresztül levezette őket Hajós városán túl levő úgynevezett Hildi-hegyekig, hol minden török katona a Ványai Mihály bagó süvegébe egy pénz[t] dobva, őt hazabocsátották. Rákóczy féle hadjárat alkalmával annak serege egy vezére nevéről minapig is Dákosnak nevezett téren feküdt, ahonnan vezette azután Rákóczi seregét Imsósra [Imsos], az úgynevezett Kardinális-dombég, honnan oly erélyes ágyútüzet kezdett Batthyány [Battyányi] császári vezér ellen, miszerint az a mostan is úgy nevezett Sánc-hegyeket [sáncz hegy] odahagyni kényteleníttetett. Eddig a népmonda. De hogy Ordas valósággal egy ez ország legrégibb magyar községei közül, igazolja [az] 1668-t[ól] használt, s 1849-ben a császári hadsereg által elvitt következő feliratú pecsétje: ORDOS FALV POCZETI 1668. Hogy Ordasnak kik voltak birtokosai a legrégibb időkbe, ki nem mutatható, szóhagyomány szerint a legrégibb birtokosa volt Zmeskál, azután Igac [?] nevű család. A község birtokában levő s a győri káptalanból kihozott fassionalisok alapján 1665. évben komáromi lakos és várkapitány, Miskey [Miskei] György 850 magyar forintokért a következő helyeket: Ordas, Miske, Dusnok [Dusznak] és a következő pusztákat: Certaháza [Czertaháza], Kétludas [Két Ludas], Kál [Kaal], Mórháza [Morháza], Szentdömötör [Szent Dömötör], Malomér, Barfa, Piski, Déd, Várasd, Tatártő [Tatárteő], Paris, Szentgyörgy [Szent György], Natka

184 eladta Karczai Jánosnak, István fiának és Judit leányának, hasonlóképp Fördős Péternek és Mihálynak. Valamint a következő falukat és pusztákat: Cipez [?] [Czipez], Várad [Varad], Homokmégy [Homokmegy], Sármegy, Doboka, Garak, Körtvélyes [Körtvéles], Szakmar [Sakmár], Sajgó, Bátya [Battya], Pokol, Vadkert, Bártan 1?] [Barthan], Karácsony [Karaczon]', Halom, Hugyé [Hugyey], Ölbő, Bankháza [Bankház], Adacs [Adacz], Vadas, Züch [?], szinte 850 magyar forintért. 1745. évi június 19-én Karcsai Mária özvegy Leposa Jánosné eladta báró Rudnyánszky [Rudnyánszky] Józsefnek Ordast és Malomért 7000 rénes forintokért, ezen eladást Leposa István mint Karcsai Máriától származott örökös, amely megerősítette. 1840 és 41-be Ordas község Ordas és Malomér pusztának 4/7—3/7-ét megvette báró Rudnyánszky [Rudnyánszky] Zsigmondtól nádori fölvallás útján 18 000 forintért pengőben, a még hiányzó 3/7—6/7/3 [?!] részt pedig 1857. évben 16 ezer pengőforintért Rudnyánszky Ivántól. Eszerint tehát 1857. évtől e községnek földesura többé nincs, sem e határban semmi vagyont vagy jószágot fel nem mutathat. Fedezve lévén a községnek mind az 1840. vételrei kölcsönvett összegéből fentlevő 7024 Ft 50 kr, mind az 1857. évi vételből 8975 Ft, bizton reményli e község, hogy ezen Natka (= Nádka), ma Dusnok része. 242