Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 13. Dunapataj mezőváros

Pest-Pilis és Solt vármegye törvényszékén lefolyt pere következtében Barkoczi adaja Eszterházi részére lefoglaltatott, sőt kifizettetett. Pénzük pedig a város lakosainak nincs, mert a császár (török) részére sok az adó, s éppen rajtok vannak a csauzok a császár adaja behajtása végett. Kérik azért Jármy András és Nyakas Péter földesurakat, hogy Daroczinö földesasszonynak ellenök fölgerjedt haragját szüntesse meg, és az régi Pataj városnak hírét-nevét tartsák fenn és arra vigyázzanak. Panaszkodnak továbbá, hogy a fentebbi per folytán a vármegye viceispánja törvénytevő bíráival határunkhoz tartozó Szelidös és Vejte pusztát Barkoczival együtt elszalasztották, úgyhogy tizennégy tallérokért kellett kibérelniök, hogy élhessenek, mert így is már a város lakossága maga élelmezése tekintetéből Szegedre jár napszámozni. Kérik, hogy vetessék vissza, mert különben fundusaikon nem laknak. Ugyancsak örökös földesuruknak említik a Pataj városi elöljárók 1689. január 20-án írt, levéltárban látható iratunkban Daroczi Istvánt, amidőn részére 22 aranyokkal tartozván, ezen tartozásért Daroczi István pataji lakosok, Faragó Pál és Faragó István öt ökreit elhajtatta Budának második megszállásakor, kiknek a város ökreiket kifizette, kerteket adván nekiek. Mely iratban szomorúan említik, hogy városunk elpusztult, s így kezdik egy levelöket: „Mi Duna Pathaj rongyollott városának főbírája, Mészáros István stb. — Datum in oppido Patai".

90 Egyszersmind azért is, hogy Pataj városbelieknek pecsétünk nincs, mellyel az iratot megerősítené[n]k. (Hihető, a háborúkban elásatott és nem találtatott fel azon pecsét többet, mely azelőtt használtatott.) 1689 után egész 1731-ig több földesurasági nevek nem ismertetnek, amidőn Száraz György mint földesúr ír a város elöljáróinak a pince építése tárgyában, figyelmeztetést ad, hogy a fundusfoglalás helyett a szegény embereknek más alkalmas telkes házak építtessenek. (Ezen pince a jelenlegi vendégfogadó pincéje a vásártér mellett, a város szélén, mert a belső kocsma sokkal régibb, minthogy még 1625-ben építtettetett, amint az évszám a pincében egy kőre, mely a falban látható, felmetszetett.) Ezen báró Száraz Györgyről neveztetett a pataji határi csekély erdő-allódium Száraz erdőnek. Ezen báró Száraz Györgynek utódja lett báró Száraz Julianna báró Rudnyánszky Józsefnő. Ettől következőleg származtak le:

91 1. Báró Rudnyánszky Ignác t Turoczy [?]. 2. Jozefa gróf Forgácsnő

92 [Forgách] f. 3. Antal [fia] Zsigmond, [kinek felesége] Liptai Terézia,

93 [gyermekeik:] Flóra Jankovics, Laura Tolomes,

94 Ida f, Natalie f, Sándor. {

[fia] Sándor, [gyermekei:] Mária, Karolina, Emília, 6 Gyula, Gabriella, Auguszta, Alexandrina. [fia] Mihály, [gyermekei:] János,

97 Terézia gróf Uberstokker,

98 István t [leánya] Amália Kelt Pataj mezővárosban. Vagyis tizenhárom gyermekük született. Vö. NAGY 1988, V/810—812. és V/815/III. tábla. Gróf Forgách Miklósné. Helyesen: Lipthay Anna. Helyesen: Laura, gróf Ptolomaisné. Helyesen: III. Helyesen: Cecília. Nagy Ivánnál a keresztnév Iván. NAGY 1988, V/815., III. tábla. Helyesen: Ueberracker. 126