Borosy András: Pest–Pilis–Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása I. - Pest Megye Múltjából 8. (Budapest, 1997)

Összeírt községek - 22. Zsámbék

Pilisi járás 22. Zsámbék oppidum Megjegyzések z oppidum szántóföldjei két vetőbe vannak osztva, felváltva szokták őket bevetni, egy-egy vető termőképessége annyi, amennyit a rubrika mutat, úgy, hogy az egyikbe őszi és tavaszi gabonát is vetnek egyszerre, a másikat pihenni hagyják. Földje fekete. Területe kb. 8 évvel ezelőtt jól termő volt, úgy, hogy egy pozsonyi mérő elvetése után 4 mérőt termett, azóta azonban olykor a magot sem adja vissza, olykor egy mérőt terem. Ezért nemhogy eladni tudnának gabonát, de máshonnét kénytelenek beszerezni. Kenderföldjeik nincsenek. Rétjeik ezelőtt kb. 30 szekér szénát termettek, de az uraság két éve a maga számára foglalta le azokat, ezért már nincs rétjük. Nagyon kicsi legelőjük van, ezek is inkább az üres szántóföldeken; ezeken alig tudnak eltartani nyáron 100 allodiális marhát. Ezekből házi szükségleteik kielégítésén kívül más hasznuk nincs. Pusztájuk nincs. Szőlejük a hegy oldalán van, közepes termés idején egy kapáson 1 ¥i csöbör bor terem. Ennek egy részét otthon elfogyasztják, más részét egy forintért árulják. Erdejük nincs, a szomszédos Esztergom vármegye erdeiből minden pár igavonó marha után évi 75 dénár bért fizetve, száraz tűzifát tudnak szerezni. Malmuk nincs, egy malom van, de az urasági. Halászóvizeik nincsenek. Kereskedelmük nincs. Földje sík fekvésű, nehéz megművelni, úgy, hogy őszi vetés alá kétszerháromszor, tavaszi alá egyszer-kétszer kell 6 vagy 4 ökörrel szántani. Eladni valóikat szárazföldön 3 mérföldre Budára szállíthatják. Megjegyzendő, hogy az oppidum lakossága, mely nagyrészt sváb, annyira szegény és annyira híjával van a marháknak, hogy többnyire koldulással vagy máshol végzett kézi munkával keresi kenyerét, ami a rubrikákból eléggé kiderül. S annyira csavargó természetű, hogy ha olykor néhány személlyel gyarapítják, rövid idő múlva újra csökken. Úgyhogy kb. 9 személy egész családjával együtt munkára szétszóródott és házukat lebontották, úgyhogy visszatérésük nem remélhető, nevük azonban a rubrikákban megtalálható. A szemrevételezés során látható volt, hogy a terület termőképessége nagyobb a lakosok bevallásánál. De mivel az uradalom a terület nagy részét, több szántóföldet a lakosság szegénysége s a marhák hiánya miatt pusztának tart fenn, ezért a lakosok vallomását helybenhagyják. 191