Borosy András: Pest–Pilis–Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása I. - Pest Megye Múltjából 8. (Budapest, 1997)

Előszó

/ELŐSZÓ XVIII. századi hazai összeírások fő célja az adóztatás célszerű megszervezése. A legfontosabb adó e korszakban a hadiadó, leggyakrabban használt nevén contribution melynek feladata a század elején megszervezett állandó hadsereg fenntartása. A hadiadó meghatározott évi összegét az országgyűlés szavazta meg. Az összeget csakis az országgyűlésnek volt joga megváltoztatni. Az országgyűlés feladata volt az is, hogy a megszavazott hadiadót szétossza az adóigazgatás szervei: a megyék, városok, kerületek között. Ezt a felosztást nevezték repartitio portarum-nak. A puszták ekkor már nem az adózók tényleges pusztáit, telkeit jelentették, mint korábban, hanem az adóigazgatás számítási egységei voltak. E változás valószínűleg a XVII. század második felében történt. Az ország portáit mint az adóalap egységeit a török által meg nem szállt megyékben 1647-ben, a megszállt megyékben pedig a török ki verése után 1696-ban írták össze utoljára. Az ekkor összeírt portaszámokat ezután mint adóelosztási kulcsszámokat használták. A megszavazott hadiadó összegét elosztották a portaszámokkal s így kapták meg az egy portára eső összeget. A megyék, városok vagy adózási kerületek ennek az összegnek a porták száma szerinti többszörösét voltak kötelesek kifizetni. A megyék, városok, kerületek portaszáma nem maradt változatlan. Az adózók anyagi helyzetének, adózóképességének változása szerint a hatóságok időnként megváltoztatták. A portaszámok e megváltoztatását nevezték rectificatio portarum-nak. E kényes üggyel nem az országgyűlés, hanem a rendek részéről ä nádori concursus, az uralkodó részéről a helytartótanács foglalkozott. A nádori concursusok a nádor által összehívott rendi gyűlések voltak. A nádor az országgyűlések közti években többszőr is összehívatta ezeket. A helytartótanács az uralkodó országos kormányhatósága volt, mely 1724ben Pozsonyban kezdte meg működését. Ennek hatáskörébe tartozott az adóigazgatás is. Valószínű, hogy a porták elosztásában a helytartótanács szerepe volt fontosabb, különösen az 1720-as években, mikor annak elnöke a nádor volt. A végső döntés a császári udvarban történt. A vármegyék, városok, kerületek a rájuk eső hadiadót maguk vetették ki a területükön élő adózókra, s maguk hajtották be azoktól. A megyékben a kivetés úgy történt, hogy a megye a portákat, illetőleg a portáknak megfelelő összeget elosztotta a megyében fekvő adózó helységek között. A helységek vezetői az adózóképesség alapján vetették ki az adót az egyes lakosokra. Az adót maguk hajtották be és fizették a megye hadipénztárába. A megyék a hadiadóval együtt vetették ki a helységekre a saját költségeik fedezésére szolgáló, önmaguk által meghatározott házi adót is. Ezt a helységek elöljárói a hadiadóval együtt állapították meg és hajtották be, majd a megye házipénztárába fizették be. 9