Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

és városa a szovjet csapatok elől menekítve a legutolsó évek iratanyagát a levéltárban helyezte el. Fára József ezeket átvette azzal a megjegyzéssel, hogy csak ideiglenesen őrzi meg azokat, a háború után eredeti, rendeltetésszerű helyükre visszaszállítják. A háborús események igazolták Fára József javaslatainak helyességét. A levéltári helyiségnek azt a részét érte bombatalálat, ahol a korábban elszállított iratok üres polcai voltak. Sem a Pomázra kiszállított, sem pedig a vármegyeháza épületében maradt iratanyagban a harci események következtében kár nem keletkezett. Csekély kár érte a levéltárban elhelyezett idegen levéltári anyagokat. Kis mennyiségű iratanyag keveredett össze, amikor „egy állványt ledöntötték, hogy ezzel a történeti iratanyagot és anyakönyvi másodpéldányokat raktározó pincehelyiségek lépcsőlejáratát eltakarják".

261 3. A felszabadítás után 1945-1950 a) A levéltárak általános helyzete Hazánkban a felszabadítást követő alapvető társadalmi és gazdasági változások a polgári korban kialakult levéltári szervezetet nem érintették, így továbbra is a szervezeti széttagoltság és az egységes szakmai irányítás hiánya volt a jellemző.

262 Bár egyes, korábban nagy munkát jelentő feladatok megszűntek, (származás- és nemességigazolás), sürgős feladatként jelentkezett a háborús károk helyreállítása. Kisebb-nagyobb kár, sérülés az ország csaknem valamennyi levéltárát érte, általános volt a levéltári rend felbomlása. A hadi események következtében a levéltárakat ért károknál lényegesen nagyobb veszteségek érték a közigazgatási irattárakban, vállalatoknál, magánszemélyeknél és családoknál őrzött iratokat. Borsa Iván megállapítása szerint a levéltárakon kívül őrzött iratokban bekövetkezett pusztulások valójában nem is a háborús események, hanem elsősorban azt azt követő évek gondatlanságai miatt következtek be.

263 A Magyar Országos Levéltár 1945 április—májusában felhívta a figyelmet az iratvédelemre, majd a belügyminiszter 1945. július 4-én a törvényhatóságok első embereinek — az alispánoknak — adott utasítást, hogy „a törvényhatóság területén kísérje figyelemmel a családi levéltárak, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és egyéb gazdasági üzemek, vállalatok, társulatok stb. levél- és irattárainak sorsát".

264 1945. július 15-én miniszterelnöki rendelet érkezett a főispánokhoz a levéltári anyagok védelméről, míg 1946. március 18-án ismét a belügyminiszter utasította a törvényhatóságokat a levéltárak megmaradt anyagának fokozott védelmére. Ezek a jó szándékú felsőbb utasítások azonban nem jártak kellő eredménnyel. Alapvetően tisztázatlan volt a levéltári anyag fogalma is, a vármegyék továbbra is csak a saját működésük során és többnyire csak a régebben keletkezett iratokat tekintették annak. Nem segített a levéltárak helyzetén az 1947. július 29-én hatálybalépett 1947. évi XXI. te. sem. A törvény meghatározta a vármegyei főlevéltárnokok feladatait: a levéltári anyag védelme, ilyen irányú szakvélemény készítése, hi94