Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
amelynek földszinti része 1941. tavaszára el is készült. A kápolna jellegének a fenntartása és díszesebbé tétele, valamint a vármegye történetében szerepet játszó és itt élt családok emlékének megörökítése céljából az ablakokon megyei és családi címereket helyeztek el. A középső ablakon a megye régi és új, a volt kiskun kerület és az 1930-as években hivatalban levő vezető tisztviselők címerét, míg a baloldali ablakokban a főispáni, a jobboldaliban az alispáni tisztséget betöltők címerei kerültek. 248 A díszterem elkészült alsó részében került elhelyezésre a mintegy 750 kötetnyi jegyzőkönyv, meglevő mutatóival együtt. A sérült és rongálódott köteteket kijavították, egy részét újra köttették és az egységes jelleg hangsúlyozása céljából azonos címkékkel látták el. A díszterem felső része 1942 késő őszére készült el, és ide kerültek dobozokban a megye feudáliskori iratai és a vármegye zászlói. Miután a levéltár a vármegyeháza földszintjén is kapott újabb helyiségeket, az alispán ismét büszkén írta: „... a közönség, a tudomány és a vármegye múltja szempontjából oly fontos iratokat az utókornak megmentjük és megőrizzük...", De Ő legbüszkébb a volt rabkápolna átalakítására: „A levéltári célokra átalakított rabkápolnával és a mellette levő ugyané célokat szolgáló helyiségekkel a vármegye múltjához méltó intézménnyel gyarapodott, amely intézmény nemcsak tudományos értékeket őriz, hanem művészi felépítésével és berendezésével oly látványossága a vármegye székházának, amely országos, sőt európai viszonylatban is számottevő." 249 A díszterem berendezésével egyidejűleg hozzákezdtek az ún. történeti levéltár kialakításához. Ez a munka voltaképpen a levéltári anyag átrendezését jelentette, és az iratok eredeti rendjének visszaállítását célozta. Bilkei Gorzó János 1939-ben történt nyugdíjaztatása után 1940. április 18-án Dr. Péczeli Ödönt nevezték ki allevéltárnoknak, aki azonban csak rövid időt töltött a vármegye levéltárában, 1941-ben Kollega Tarsoly Sándor lett az allevéltárnok, akit 1942. június 5-én neveztek ki. Fára József szakszerű irányításával intézkedéseket tettek a tudatos levéltárvédelem felé. 1940-ben az alispán utasítást adott a főlevéltárnoknak, hogy a megyei városok levéltárait látogassa meg és állapotukról tegyen részletes jelentést. Látva a levéltári raktárak bővítésének nehézségeit, ismerve a levéltári átadásra kerülő iratok tetemes mennyiségét (csupán alispáni iratot évente 40, árvaszéki iratot évente 30 állványfolyómétert kellett átvenni) 250 , Fára József elődeinél jobban szorgalmazta az iratok selejtezését. 1939-ben javasolta a választási iratok és mellékleteik, 251 1942-ben a főszolgabírói iratok selejtezését, megállapítva, hogy „Járási iratok selejtezése eddig vármegyénkben nem történt". 252 Nem véletlen Fára megkülönböztetett figyelme a járási főszolgabírák iratai iránt. A 30-as évek egyik kiemelt feladata volt ezek levéltári kezelésbe vétele, de már akkor is csak az iratok egyrészét tudták megmenteni. Az átvett anyagok kerültek a levéltár irattárolásra alkalmatlan, nedves pincéibe, ahol huzamosabb tárolás esetén biztos pusztulás lett volna a sorsuk. Fára javasolta 1941 júniusában a volt pomázi járási székház igénybevételét levéltári célokra, ahol biztonságosan elhelyezhetik a főszolgabírók iratait, mintegy „Járási levéltári osztályt" alakítva ki. 253 A levéltár valóban kapott ott néhány helyiséget, és 1942 nyarán megkezdődött a járási anyag kiszállítása. 1943. augusztus 16-án jelentette Fára, hogy a levéltár őrizetében levő mintegy 4000 álíványfolyóméter iratanyagból Pomázon őriznek 860 folyómétert. A pomázi raktár 3 terme az iratok tárolására alkalmas volt, gondot jelentett azonban a levéltár központjától 20 km-re levő iratok rendezése, kezelése. A levéltár dolgozói heti egy alkalommal utaztak ki, és így nagyon csekély 92
