Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
tanúskodott egyik-másik jegyzőkönyvnek a táblája is, mutatván, hogy a földön hevertették Ellentétben más vármegyei levéltárakkal, ahol a jgyzőkönyvek a legrégibb, az utókorra fennmaradt évfolyamtól kezdve, a legutolsó évig a legelső helyen, bőrkötésű kötetekben díszlenek, itt 1846. évtől kezdődőleg 1848-ig, illetve az 1861. évi és ismét 1867. évtől kezdődően 1902-ig terjedőleg a jegyzőkönyvek nem voltak bekötve. Az ezen évi jegyzőkönyvek helyett maguk az eredeti fogalmazványok ívei sorakoztak csomókba kötve a polcokon. Rendszertelenül, időrendi folytatás nélkül, elsősorban a helykihasználást tartva szem előtt, leginkább sötét fülkékben, sorakozott a levéltár többi, történelmi iratanyaga is. Teljesen elkülönítve, több pincehelyiségben embermagasságnyi halmokban, a nedves földön hevertek az 1850—1867. évi vegyes közigazgatási és az 1849—1870. évi törvénykezési iratok... " 21 ° A jelentést követő belügyminiszteri utasításnak megvolt a kellő hatása a vármegye vezetőinél. 1925-ben magkapta a levéltár a vármegyeház épületéből kiköltözött m. kir. Állampénztár helyiségeit. A raktárak berendezéséhez, felszereléséhez és az iratok áthelyezéséhez szükséges pénzt csak 1926-tól tudta biztosítani a megyei költségvetés. Az újonnanf kiutalt helyiségekkel a földszinten 25, a félemeleten 11, és az I. emeleten 4 kisebb-nagyobb helyisége lett a levéltárnak. 211 A raktárak többsége száraz, világos helyiség, amely az iratok biztonságos tárolására megfelelő volt. A raktárakat beállványozták: az állványok váza vasból készült — ezeket csavarral a padlóhoz rögzítették — a polcokat pedig faanyagból alakították ki. Ezek az 1926-ban készült állványok még ma is használatban vannak a Pest Megyei Levéltár földszinti raktáraiban. Rexa Dezső 1926. szeptember 23-án jelentette az alispánnak, hogy a veszélyeztetett iratanyag biztonságára jelentős intézkedéseket tettek. 212 Május végén megkezdődött a földszint újonnan beállványozott raktárainak a feltöltése (a vármegyeház III. sz. udvarának déli része). Ugyanakkor kérték, hogy tűz- és vagyonbiztonsági okokból az összes ablakot vastáblával, az összes ajtót vasajtóval lássák el (27 db vasablak, 5 db vasajtó). A középkori és a címeres levelek elhelyezésére — mivel azok nem fértek az alispáni titkár páncélszekrényébe — új páncélszekrényt kértek. Sajnos a pincében lévő veszélyeztetett anyag sorsán jelentősen nem tudtak változtatni: az állványokat a faltól elhúzták, de az iratanyagot biztonságosabb helyre — férőhely hiánya miatt — nem tudták elszállítani. Rexa jelentette azt is, hogy a hiányzó közgyűlési jegyzőkönyveket „feltalálta", és így ezek sorozata teljessé vált. Ugyanakkor megkezdték az újonnan berendezett földszinti raktárakban lévő iratanyag folyamatos leltározását, az elrothadt borítókat pedig újakra cserélték. Elkészültek a vasajtók, a vastáblák és a tűzálló vasszekrény. Külön 6000 pengőnyi költséggel beköttették az összes, addig még bekötetlen jegyzőkönyveket, lajstrom- és mutatókönyveket. Ezen kívül a közgyűlés elhatározta, hogy a levéltár anyagának, felszerelésének rendbentartására, továbbra is évi 2000 pengőt biztosítanak. Hasonlóan biztosítani kívánta a 2000 pengőt összeget az iratanyag állandó és folyamatos selejtezéséhez. 213 A levéltárban lévő iratokról — a feudális korszak kivételével — átfogó raktári, vagy nyilvántartási jegyzék eddig egyáltalán nem készült. Sajnálatos, hogy az 1926— 1928-ban készült nyilvántartás is csak az anyag egy részére, és arra is csak pontatlanul terjedt ki. „Az anyag egy részéről, állítólag az 1920-as évek végén, ún. helyzet leltárt vettek fel, amely állványról-állványra, polcról-polcra, csomórólcsomóra halad, de befejezetlen, a segédkönyveket nem tartalmazza, arról tanúskodik, hogy készítője feladatához nem értett" — írta 1940-ben Ember Győző. 214 85
