Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

hogy a levéltárban őrzött iratok selejtezése nem folyt rendszeresen. Érezve a levéltári iratok megbecsülésének hiányát, a megye levéltárosai sem mertek átfogó selejtezési tervezetet készíteni, minek következtében az esetenként végrehajtott selejtezés is megbízhatatlan, szakszerűtlen volt. Székely Józsefnek 1895-ben bekövetkezett halála után ismét kiemelkedő képességű levéltárnoka lett Pest vármegyének. 1896. január 27-én a főispán főlevéltárnoknak nevezte ki Koszeghy Sándort, aki nemességkutatásai révén széleskörű történelmi forrásismerettel rendelkezett, tudományos kutatómunkája pedig a vármegye határain túl is elismert volt.

198 Amikor elismeréssel szólunk Koszeghy tudományos tevékenységéről, meg kell állapítanunk, hogy a vármegyei levéltár szempontjából ez nem volt egyértelműen hasznos. Kétségtelen, hogy Koszeghy kutatásai ráirányították a figyelmet a levéltárban őrzött rendkívül gazdag forrásanyagra, ugyanakkor megerősítette azt az általános elterjedt téveszmét, hogy csak a feudális kor iratai képezik a megyei levéltár igazi értékeit, az újabb korban keletkezett iratok elhanyagolhatóak. Maga Koszeghy tiszteletre méltó lelkiismeretességgel és alapossággal tárt fel a vármegye levéltárában található szinte valamennyi adatot a különböző nemesség adományozásokra, megerősítésekre, kihirdetésekre és a nemesi családok történetére vonatkozóan. Szorgalmas és lelkiismeretes munkája eredményeként a levéltár ma is külön egységként kezeli Koszeghy Sándor főlevéltárnok nemességkutatásainak iratait.

199 Ezekben az évtizedekben az ország valamennyi levéltára és levéltárosa munkája jelentős részét adták a különféle nemességkutatások. Ez a munka annyira divatos és népszerű volt, hogy 1906-ban a belügyminiszter körrendeletben volt kénytelen megállapítani, hogy a nemesség vizsgálatok során a vármegyék sok hamis oklevelet használtak fel. Elrendelte, hogy a megyei levéltárak okleveleiket küldjék az Országos Levéltárba, hogy ott azok hitelességét felülvizsgálják. Pest vármegye főlevéltárnoka sietve tett eleget a rendeletnek, „...., mert az ország székesfővárosában lévén megyénk székhelye is, e nemeslevelek betekintésre igen gyakran és igen sokak által kerestetnek".

200 Koszeghy 352 db oklevelet küldött, közte 32 db eredetit, 302 db másolatot, 18-at pedig ő is hamisítványnak minősített. Koszeghy Sándor a nemességkutatások során jelentős eredményeket ért el a levéltári anyag feltárásában — ebből a szempontból a levéltár teljes feudáliskon anyagát feldolgozta. Ugyanakkor e munka mellett minden levéltárral kapcsolatos egyéb munkát elhanyagolt. így a levéltár belső rendje talán ezekben az esztendőkben volt a legrosszabb. Erre Koszeghyt már kortársai is figyelmeztették. 1914-ben írta főlevéltárosunkról Komáromy András országos levéltárnok: „A szakképzett, intelligens, munkabíró levéltárnokot, aki még a sok munkával járó állami anyakönyvi másodpéldányok kezelése alól is fel van mentve, ... kötelezni kell a levéltár rendezésére. Ha genealógiai művek szerkesztése, ősfák összeállítására fordított idejét, tudását és buzgóságát, legalább részben hivatalos kötelességének teljesítésére szenteli: ezt a feladatot dicséretesen megoldhatja." Komáromy aggasztónak látta a levéltár helyzetét: „A levéltárt rendezni és sürgősen selejtezni kell, mert a mai rendszer mellett az értékesebb anyag csakhamar egészen kiszorul és a tudományokra nézve használhatatlanná lesz."

201 Az 1914-ben készített jelentés képet ad a levéltár elhelyezéséről is. „A levéltár a vármegye székházának első emeletén, továbbá a földszinten és a pinczében van elhelyezve. A levéltárnok kís dolgozó szobáját vasajtó választja el egy szép tágas, száraz és világos teremtől, melyben az iratok a fal mellett lévő és kettős közép áll82