Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

tása a kormány intencióit szolgálta. Az 1877. évi 20. te. a gyámügyben korlátozta a megyei autonómia hatalmát, az 1877. évi 24. te. a megyei mérnök hivatalát a megyénként szervezett Államépítészeti Hivatalra ruházta. 1881-ben a karhatalmi szervek feladatát az állami csendőrség vette át, 1883-tól a megyei költségvetéseket a belügyminisztériumnak kellett bemutatni és az hagyta jóvá. Az 1886. évi 21. te. jelentősen megnövelte a főispán hatáskörét, 1889-ben pedig a pénzügyigazgatásban a törvényhatóság szerepe teljesen megszűnt. 1902-ben felszámolták a megyék vagyonkezelési önállóságát, ugyanakkor az 1876-ban szervezett királyi adóhivatalok és az állami pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek jogkörét bővítették. 1900-ban államosították az állatorvosi szolgálatot, 1936-ban pedig a tisztiorvosi szolgálat is kivált a törvényhatóság szervezetéből. Az önkormányzat jelentős csorbítását jelentette, hogy 1913 és 1929 között felfüggesztették a tisztviselők választását, az 1942. évi 22. te. pedig a vármegyei tisztviselők kinevezésének jogát a belügyminiszterre bízta. A vármegyei törvényhatóság egyetemét a törvényhatósági bizottság képviselte, amely jogkörét a közgyűlésen gyakorolta. A közgyűlések ügyrendjét, időpontját a vármegyei szabályrendeletek pontosan rögzítették. A törvényhatósági bizottság jogkörét az 1929. évi 30. te. nyirbálta meg: csökkentette a tagok számát és szavazati jogot kaptak a vallásfelekezetek, érdekképviseletek és állami szakhivatalok képviselői. Ugyanakkor megszervezésre került a törvényhatósági kisgyűlés, amely a főispán vezetésével mintegy előkészítő testülete volt a vármegyei közgyűlés elé kerülő ügyeknek. A törvényhatósági bizottságnak csak jegyzőkönyvei vannak, iratok nem tartoznak hozzájuk, mert azok a végrehajtó szerv, az alispán irattárában találhatók. A törvényhatóság közigazgatásának végrehajtó szerve az alispáni hivatal volt. Az államigazgatást és az önkormányzatot érintő ügyek gyakorlatilag kivétel nélkül az alispán illetve szakhivatalai kezén futottak keresztül. Az alispán feladatkörét az 1870. évi 42. te. 86. paragrafusa szabályozta, melyet többször módosítottak, de az alispán kiemelkedő szerepe a megye irányításában végig megmaradt. Közvetlen ellenőrzése és felügyelete alatt működtek a megye központi szakhivatalai, a rendezett tanácsú — 1930-tól megyei — városok és a megye közigazgatásának külső tisztviselői, a főszolgabírók. A vármegyei önkormányzat élén álló alispán közvetlen munkatársai a jegyzői kar tagjai, a főjegyző pedig az alispán helyettese volt. A megye levéltára is az alispán felügyelete alatt működött, de a levéltári ügyek előadója a közgyűléseken a főjegyző volt. Míg az alispán a megyei autonómia érdekeit, addig a főispán az állam érdekeit képviselte a polgári kori megyeszervezetben. 1867 után végleg a politikai hatalom képviselője lett, akinek legfontosabb feladata az önkormányzat ellenőrzése, a politikai élet felügyelete, és 1886-tól az államigazgatási szervek munkájának összehangolása volt. Hivatalosan kívül állt ugyan a megyei önkormányzat szervezetén, de illetékessége a megye közigazgatási területére terjedt ki. A megye területén a karhatalom és a különböző erőszakszervek 1881-től a főispán rendelkezése alatt állottak. A központi irányítás jelentőségének növekedésével a főispán hatásköre a korszak végéig állandóan növekedett. Az 1929. évi 30. te. pedig a centralizált államhatalom érdekében a főispánt teljes mérvű felügyeleti jogkörrel bízta meg, aki ellenőrzési és irányítási jogkörét elsősorban a kisgyűléseken gyakorolta. 74