Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

feltétlenül szükség volt, mert az alkalmanként az egyes szakhivatalok működéséhez szükséges iratkeresések mellett megyénk levéltárát is gyakran keresték fel történeti kutatás céljából. Bár forrásaink nem örökítették meg levéltárunk e korai kutatóit, bizonyosra vehetjük, hogy az országos események kutatása szempontjából is jelentós forrást ó'rző levéltárunkban a kor valamennyi történésze megfordult. Bizonyosan tudjuk — mert tanulmányaikban számtalan utalás történik rá —, hogy kutatott levéltárunk anyagában ezekben az esztendó'kben Thaly Kálmán, Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor, Galgóczy Károly. Vármegyénk levéltárának helyzetét súlyosbította, hogy a kiegyezést követó'en a szakember Gerlóczyt — az önkényuralom évei alatt viselt tisztsége miatt — az 1867. március 31-én tartott alkotmányos tisztújítás nem javasolta föle vél tárnoknak, hanem a levéltár vezetését Sebő Antalra bízták.

163 Sebő Antalnak nem volt levéltári gyakorlata így őt munkájában jelentős mértékben segítette Rakita János allevéltárnok és a levéltárban dolgozó két levéltári segéd. Az 1870-es szabályrendelet tervezet szerint a megye levéltárának felügyelője a főjegyző, míg a főlevéltárnok felügyeletet gyakorol az iktatás és a kiadmányozás felett.

164 1872. február 5-étől ismét Gerlóczy Imre lett a főlevéltáros, aki e tisztségét 1877. január 1-én bekövetkezett haláláig viselte. Az allevéltárnoki tisztet továbbra is Rakita János töltötte be. Pest-Pilis-Solt vármegye — ismét csak eltérően az ország más megyéitől — gondoskodott iratainak levéltárba helyezéséről, és így mind a mai napig az egyik legteljesebb abszolutizmuskori iratanyagot őrizte meg. Az 1870-es évek elején levéltári kezelésbe kerültek a megyei közigazgatási és a járási szolgabíróságok 1850-1871 közötti iratai, az 1851-1860 között működött megyefőnökségi iratok — ezek sajnos már csak megcsonkítottan —, a provisorium éveinek főispáni, alispáni iratai. A bíráskodás átszervezéséről szóló 1871. évi 31. te. életbelépésekor az addig fennállott elsőfolyamodású bíróságok befejezett ügyeinek iratait az igazságügy-miniszterrészben az új bíróságok irattáraiba, részben pedig a törvényhatóságok levéltáraiba utalta át — vármegyénk levéltára ezen iratokat is átvette. Ebben a korszakban kerültek levéltári kezelésbe a jelentős történeti forrásértékeket megőrző megyei úrbéri törvényszékek iratai: peres iratok, földkönyvek és úrbéri térképek. Levéltárba kerültek az árvatörvényszék iratai 1870-el bezárólag, az egyes járási árvaügyekkel együtt. A levéltárban az átvett Bach-korszak és provisorium-béli iratokat átselejtezték. A jelentősen megduzzadt levéltári anyag szűkös elhelyezésére a vármegye újabb levéltári helyiségeket biztosított. Az 1870-es évek elején a vármegye levéltára két nagyméretű dolgozószobával és ezen kívül 7 teremmel, mint raktárral rendelkezett. A raktárakban az iratokat deszkaállványokon helyezték el.

165 Iratokat a dolgozó szobákban is őriztek, a raktárakat pedig alapvetően 2 részre osztották : 3 helyiségben (mintegy 223 m

2-es alapterületen) volt az ú.n. régi levéltár, 4 teremben pedig (kb. 228. m

2-en) az új levéltár. Az egyes raktárakban őrzött iratok vázlatos leírásából azonban kitűnik, hogy csak az új levéltár elnevezés tükrözte a valóságot: itt valóban csak az 1850 után keletkezett iratok voltak, míg a régi levéltárban — nyilvánvalóan a raktári hely szűkös volta miatt — a feudális kori iratok mellé későbben keletkezett iratokat is elhelyeztek. Pest-Pilis-Solt vármegye levéltára az 1870-es évek elején mintegy 1000 folyóméteriratot őrzött. „A levéltári tömeg mintegy 20-25.000 külön csomagot.... közel 300 darab levéltári iktató, sorjegyző, osztályozó s más segéd könyvet foglal" — írta a megye levéltárának egyik legszorgalmasabb kutatója, a megye monographusa, Galgóczy Károly.

166 72