Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

kat. Tahy György nótárius munkája, befejezve 1776-ban."

71 Ehhez az időrendi elenchushoz részletes mutatót készített, a mutatóban feltüntetve a keresett irat évét és csomószámát. így ebben a Miscellán sorozatban találhatók többek között, a nemesi levelek, a vizsgálatok, tanúvallomások, kinyilvánítások, megintések, osztályos egyezségek, különféle jelentések, utasítások, országgyűlési iratok,kiváltságlevelek, peregyességek, végrendeletek, kivetések, számadási előterjesztések. Tahy György külön időrendi sorozatba szedte és megfelelő mutatókkal látta el a levéltárban őrzött protestatio-s (tiltakozási) iratokat 1630-tól kezdődően, az egyes polgári pereket 1628-tól kezdődően (processus civiles) — az ehhez készített mutató egyik része helységenként, míg a másik része iratfajtánként mutat (pl. panaszok, elismert adósságok, személyi perek, elegyes perek) és készített személynévmutatót is. Tahy Györgyöt 1784-ben főjegyzővé, majd helyettes alispánná választották, de lajstromainak és mutatóinak vezetését 1785-ig — egyes esetekben 1787-ig — folytatták. Lényegében ezt a rendszert jelentették a Helytartótanácsnak is 1781ben, a levéltárban őrzött anyag ismertetésekor. Akkor azonban már külön vezették a különféle fellebbezéseket, a nemességi iratokat és a gonosztevők nyilvántartását is.

72 Ezeket a levéltári sorozatokat nevezték el a későbbiekben Régi levéltárnak, Archívum antiquumnak, és így nevezzük ma is. A Tahy György által kidolgozott rendszer biztosította a levéltárban őrzött iratok nyilvántartását és jelentősen megkönnyítette az iratok ügyviteli célú felhasználását. Ez a rendszer azonban a szigorú időrendhez ragaszkodással — és a különböző célú és rendeltetésű iratok együtt tartásával — az iratanyag gyarapodásakor nehézkessé, a levéltárban dolgozók részére pedig rendkívül munkaigényes feladattá vált. Az 1780-ban trónra kerülő II. József harcolva a rendi kiváltságok ellen, az írásbeli dokumentumok biztonságosabb megőrzését sürgetve, fokozott figyelmet fordított a vármegyei levéltárakra. Ennek egyik jele az 178 l-es körlevél a vármegyeilevéltárak állapotáról, melyre adandó válaszokat II. József kíméletlenül be is kérte. II. József rendeletei szigorúak: a levéltár rendezésére, lajstromozására, mutatózására csak esküt tett megyei tisztviselőket lehet alkalmazni.

73 1783-ban valamennyi vármegyét meghökkentő per zajlott Borsod megyében, ahol II. József igen szigorúan járt el a levéltári iratok védelmét nem kellően biztosító tisztviselőkkel szemben. Figyelemre méltó a megyék védekezése: a levéltárak elhanyagolt állapotáért nem a megye vezetői felelősek, az „okot inkább abban a fejetlenségben, kapkodásban kell keresni, amely országszerte a levéltárak kezelésében megnyilvánul."

74 Az azonban egyértelmű volt, hogy a levéltár felelős vezetője továbbra is a főjegyző, így az 1784. február 9-i megyei tisztújító közgyűlésen főjegyzővé választott Tahy Györgynek is átadták megválasztásakor a levéltár kulcsát.

75 Az is nyilvánvaló azonban, hogy a tényleges levéltári rendezési munkát, a nagy elfoglaltságot jelentő lajstromozásokat már nem Ő végezte, hanem a korábbi másodaljegyzői tisztség alakult át fokozatosan lajstromozóvá. A napi iratkezelésen túl mindinkább e tisztségviselőnek lett a feladata a régebbi iratok kezelése, karbantartása.

76 1784-ben a helytartótanács egyik bizottsági jelentése már azt ajánlotta, hogy a leghelyesebb az volna, ha valamennyi vármegyénél állandó, és a jegyzőktől elkülönített archivariusi tisztség lenne. De a kancellária ezt akkor elutasította mondván, hogy a levéltár kezelése a főjegyző dolga.

77 Még az 1785. évi március 24-én 3521 kancellá53