Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Szabó Attila: Mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Pest megyében 1945–1949

Ekkorra már nemcsak a nagybirtok tűnt el, hanem — eladás, de elsősorban a családtagok közötti szétosztás útján — gyakorlatilag az árutermelő (15 holdnál vonva meg a határt) parasztbirtok is. A birtokstruktúrát a jórészt életképtelen, elaprózódott törpebirtok túlnyomó súlya jellemezte. A mezőgazdasági népesség aránya 1941 — 1949 között lényegében nem változott (47,8%-ról 45,2%-ra csökkent).

69 A többi kategóriában növekedett az egyes szektorok részaránya. A megye járásai, illetve városai a foglalkozási szektorok szerint 3 alapvető csoportba sorolhatók 1949-ben: Az első csoportba azok a területek tartoztak, ahol a mezőgazdasági népesség a 20%-ot sem érte (Szentendre és Vác város), a lakosság zöme az iparból élt. A második kategóriában azok a Budapest körényéki járások tartoztak, ahol a mezőgazdasági népesség 1/3 körül mozgott (Budakörnyéki, Gödöllői, Monori, Szentendrei és Váci járások). Az ipari népesség ezeknél is a legnagyobb arányú volt. A harmadik csoportban a zömmel mezőgazdasági népességű járások és városok tartoztak. Ezek a fővárostól jórészt távolabbi területeken feküdtek. IV. A földművesszövetkezetek és más falusi szövetkezetek működése A felszabadulás után először a régi mezőgazdasági szövetkezeti hálózat regenerálódott. A Hangya szövetkezetek a régi garnitúrával (akik legtöbbször a falvak reakciós elemei voltak) szilárdan kezükbe vették a szövetkezeti hálózatot és „csak a maguk hasznát nézték".

70 A Hangya és más fogyasztási szövetkezetek a pénzügyi stabilizáció (1946. aug. 1) után jelentős forgalmat bonyolítottak le a megyében: havonként átlagosan 2 500 000 forintot.

71 A fogyasztási szövetkezetek tagjainak száma 1947-ben 120 029 volt. A 33 értékesítő szövetkezet havi forgalma ebben az időszakban átlagosan 330 000 Ft volt. Pl. a Ceglédi Hangya összforgalma 1947-ben 2 613 021,08 Ft volt, de még a falusi Bugyi Hangya Szövetkezet is forgalmazott ebben az évben 378 701 forintot, annak ellenére, hogy a tagok „nem mutattak érdeklődést a szövetkezet ügye iránt".

72 A második világháború a tehénállomány pusztulása miatt a tejszövetkezeteket válságos helyzetbe hozta.

73 A felszabadulás után a tehénállomány fokozatos növekedése valamint a Tejtermelők és Tejszövetkezetek Országos Szövetségének (TETEOSZ) szívós munkájának eredményeképpen fellendült a tejszövetkezeti élet. 1947. végén Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 68 tejszövetkezet működött.

74 A tevékenységük azonban a „békebelinek" a 20—30%-a volt csak.

75 A Magyar Parasztszövetség szervezetébe 1946-ban Pest megyében 8 szövetkezet tartozott. Közülük kiemelkedő volt a Dánszentmiklósi Földművesek GyümölcsSzőlőtermelő, Beszerző és Értékesítő Szövetkezete, valamint a Nagykőrösi Parasztszövetkezet. Ez utóbbi azért is jelentős volt, mert a kezdeti időszakban a városban egyedül működött rentábilisan.

76 A parasztszövetkezetek fő tevékenysége a mezőgazdasági termékek felvásárlása és értékesítése volt.

77 A földosztás megindulása és a földművesszövetkezetek megalakulása közötti időszakban (1945. nyarán) alakultak meg a gazdaszövetkezetek a megyében.

70 Céljuk a mezőgazdasági termelés, értékesítés és feldolgozás megszervezése volt. Taglétszámuk (9—55 fő) volt. Tulajdonukba került több üzem (szeszgyár, kon511