Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Szabó Attila: Mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Pest megyében 1945–1949
hogy a Budakörnyéki járás több községben a földigénylő bizottságok meg sem alakultak. 46 Problémák más területeken is adódtak. Pl. Kakucson a földigénylő bizottság elnöke részeges volt, „a birtoklapokat italozás közben a kocsmában osztogatta". 47 A Váci Földigénylő Bizottság tagjainak azt a kérelmét, hogy ők egy-egy holddal több juttatásban részesüljenek a megyei földbirtokrendező tanács utasította el. 48 Az első pillanattól kezdve komoly nehézséget jelentett a népes megyében, hogy viszonylag kevés volt a kiosztható föld és sok a földigénylő. Ugyanis igénylőként nemcsak a nincstelenek jelentkezhettek, hanem a néhány holdas törpebirtokosok is. A földigénylő bizottságok ezért a legtöbb helyen kompromisszumra kényszerültek, vagy visszautasították a földigénylők egy részét, mondván, hogy ha nadrágszíjparcellával elégítenének ki minden igénylőt „feudális kényszer alapon, amire elmondhatnánk, hogy nesze neked, fogd meg jól". 49 A másik megoldás az volt — főleg Budapest környékén —, hogy mintegy minden igénylő kapott egy kis földet háztájainak, mint Veresegyházán, ahol az igénylők között fél holdas szőlőket osztottak szét. 50 A kielégítetlen kisnémedi nincstelenek keserűen emeltek panaszt a földigénylő bizottság ellen, mert „nekik a leggyengébb minőségű földekből csak pár holdat juttatott, míg akiknek eddig is volt földjük, azok a jobb földekből még néhány holdat kaptak". 51 Szaporította a gondokat, hogy földigénylőként még ipari munkások is felléptek (pl. a Gyáli Építőipari Szakmunkások Csoportjának tagjai) mondván, hogy a „holt-idénynek számító téli hónapok létfenntartási szükségleteinek megszerzése érdekében 1—2 hold földjuttatásban részesüljenek". 52 A kiosztandó földek számát, valamelyest növelte a német lakosság kitelepítése (zömmel a Budakörnyéki járásban) után visszamaradt birtokok. A földeket részben helybeliek, részben a Felvidékről áttelepített magyarok, illetve Szatmárból idetelepült lakosok között osztották szét. 53 Tehát a földigénylő bizottságok munkája nem volt egyszerű. A földek többszöri kiosztása, az új- és új listák felfektetése nagy feszültséget okozott. 54 A földosztó bizottságokat át- meg átszervezték. Pl. Törtelen először igénylőkként 8 — 10 holdat is kimértek, de amikor egyre több lett az igénylő, újból kellett osztani. 55 Végülis ötször ismételték meg a faluban a kiméréseket. Általános panasz volt, az, hogy a földeket csereberélik, a birtokíveket kiadják és pár hónap múlva visszaveszik. 56 Pest megyében a földosztás eredményeképpen 366 ezer hold földet kapott 49 550 igénylő. 57 (Ezenkívül házhely-juttatásban részesültek 23 364-en.) A legtöbb juttatás a Nagykátai járásban (7129 fő) volt, de jelentős tömegek kaptak földet az Alsódabasi (5993 fő) és a Buda környéki (5183 fő) járásban is. A földosztás megyei átlaga 7,4 hold volt. Csaknem kétharmada a juttatottaknak 1 — 5 hold közötti földet kapott. A maradék egy hold alatti, illetve 5 — 15 hold közötti nagyságú földet kapott. 15 holdnál nagyobb kiutalás kivételesnek számított: csak minden ezredik juttatás tartozott ide. A gyenge futóhomokos földekkel körülvett Cegléden, de különösen Nagykőrösön nagyobb volt a juttatott földek nagysága. (Nagykőrösön tálagosan 9,8 k. hold földet kapott egy juttatott.) 58 A reakció már a kezdeti időszaktól heves támadást indított a földreform ellen. 59 A kisgazdapárt részéről érkezett bírálat szerint a kisajítítás után a gazdasági felszerelés „ebek harmincadján van" a megyében, sokan otthogyták a juttatott földet, vagy nem művelik. 60 Már 1945. nyarán Veres Péternek, az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökének kellett eljárnia Pest megyei Földbirtokrendező 509
