Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

illetve az Elnökségnek de facto hivatallá történő átszervezése. A Bizottság, az Elnökség mellett kialakult annak hivatala, amelyik a titkár vezetésével az ügyek tényleges intézőjévé lett. Ez a belső átalakulás „észrevétlenül" és fokozatosan ment végbe, a vármegyei tisztikar bábáskodása mellet. A helyi bizottságokat közvetlenül a megyei Bizottság, illetve annak hivatala irányítása alá vonták. Elrendelték az önálló iktatást, az önálló pénz és vagyonkezelés bevezetését. Az önkormányzatok kötelesek voltak a költségvetésükben népművelési célra beállított összeget a bizottságok takarékkönyveibe átutalni. Pontos és mindenre kiterjedő negyedévi rész- és évvégi összefoglaló jelentést tartoztak a gondnokok készíteni. Költségvetésüket, munkatervüket a Bizottság hagyta jóvá, pénzügyi beszámolójukat pedig ellenőrizte és külön láttamoztatta a vármegyei számvevőséggel. Bocsánczy azt is elérte, hogy közvetlen munkatársai száma megnőtt. A VKM szolgálattételre 5 főt osztott be mellé, külön 2 gépírónő és egy altiszt is segítette munkáját. A Bizottság újabb hivatali helyiségeket kapott alispán elnökétől. 1929-től kezdve találkozunk az iratokon a következő elnevezésekkel: „PPSK. vm. Központi Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága", „PPSK. vm. Központi Iskolánkívüli Népművelési Hivatala", illetve „megyei népművelési titkár", „megyei népművelési hivatal vezetője".

90 A kétféle elnevezés egymást váltogató megjelenése is a hivatallá szerveződés biztos jele. Az ügykörök is kialakultak: külön személy foglalkozott az analfabéták oktatásával, külön személy az ismeretterjesztő előadásokkal és a tanfolyamokkal, a könyvtárügy, a diafilmtár és a pénzügyek szintén egy-egy személyhez tartoztak. Ez a felosztás a Bizottság megszűnéséig megmaradt — sőt később az előadók száma (1938 után) emelkedett. A nyári Balaton-menti tanfolyamokat 1930-tól kezdve minden évben megrendezték. Évente átlag 100 tanító, tanítónő, tanár és tanárnő, jegyző, lelkész vett ezeken részt. Külön tanfolyamot szervezett a Bizottság a polgármesterek és a főszolgabírák részére. Valamennyi, még élő, hajdani résztvevője a nyári összejöveteleknek azok tartalmi gazdagságára és családias jellegére emlékezik. A tematika évről évre alig változott — ez érthető is. A cél az volt ugyanis, hogy a helyi bizottságok gondnokai, jegyzői, a községekből a lelkészek és a tanítók a tanfolyamokon sorra résztvegyenek. így teremtett a Bizottság maga köré egységes végrehajtó apparátust. A tanfolyamok anyagának elemzése nem feladatunk — arról csak röviden annyit: az előadások ismeretterjesztő jellegűek voltak: azokon, mint korábban, országos és megyei szaktekintélyek fejtették ki véleményüket a népművelés szervezési, módszertani, tartalmi és gazdasági kérdéseiről. Ugyancsak nem feladatunk, hogy az egyes népművelési formákat (ismeretterjesztés, különböző tanfolyamok, amatőr művészet, ünnepségek stb.) tartalmilag elemezzük. A Pestvármegyei Népművelés számai és a Statitisztikai Évkönyv kötetei adataikkal tanúsítják a Bizottság eredményes munkáját. A vármegye a törvényhatóságok között az élen állt, a népművelés „vezér megyéje" volt. Kimutatható, hogy több, később miniszteri rendelettel általánossá tett népművelési feladat és forma ebben a megyében született meg, és a Bizottság, illetve annak hivatala töltötte be a VKM kísérleti kabinetjének a szerepét. A népművelési évadokat előkészítő körlevelek, a munkatervek átvizsgálásának, értékelésének szempontjai, a részletes népművelési statisztikai felmérések, a népművelési napok megszervezése stb. megyei gyakorlata megelőzte a miniszteri szabályozást. Néhány dolgot azonban, éppen jelentőségük miatt, külön is meg kell említenünk. 483