Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

feszültségeket, a hiányokat, az elmaradottságot, a szegénységet, s megpróbált segíteni, javítani azokon a maga módján. Az öntevékeny művészeti élet megnyilvánulásaival az első két évben még csak itt-ott találkozunk (amatőr színjátszás, képzőművészeti kör, ének- és zenekarok stb.). Ezeknek a csoportoknak, együtteseknek a léte, tevékenysége — éppen mert kevés volt belőlük — ebben az időszakban nem volt jelentős. A Bizottság munkáját természetesen több miniszteri rendelet, módszertani útmutató formanyomtatvány segítette. Minden előadás megszervezéséhez, pedagógiai megtervezéséhez külön nyomtatványt használtak. A rovatok kitöltése így eleve kikényszerítette az egységes eljárások kialakulását. A jelek azt mutatják, mindkét fél elégedett volt a másikkal — a vármegye nem is sürgette szabályrendelete végső jóváhagyását, hanem, mert ellene óvás nem érkezett, élve még meglevő jogkörével, azt hallgatólagosan életbe léptette. A minisztériumban a népművelési ügyeket — mint említettük — kezdetben az elnöki Ill/b osztályon megszervezett ún. Iskolánkívüli Népművelési Központ intézte. Ennek az élére 1923 őszén Névelős Gyula került. Hallatlan munkabírással, kitűnő szervező készséggel, nagy diplomáciai érzékkel rendelkező egyén volt.

64 Jó személyi kapcsolatot épített ki a vármegye vezetőivel, Agorasztó Tivadarral és munkatársaival. A megyeiek értésére tudta adni, a VKM elsősorban abban érdekelt, hogy a népművelési munka a klebelsbergi elképzelések szerint folyjék, kellő, egyre fokozódó intenzitással. Ha ez a Bizottság működésével biztosított, a minisztérium hallgatólagosan elfogadja annak szervezeti felépítését. A Bizottság pedig, mint láttuk, messzemenően eleget tett a követelményeknek. A hallgatólagos állapot nem kompromisszum eredménye, bár annak látszik, ellenkezőleg, a minisztériumnak volt a rejtett győzelme. Ugyanis abban a pillanatban, amikor a Bizottság nem elképzelése szerint ténykedik, módja nyílt a birtokában levő szabályrendeletben formai kifogásokat találni, a kérelemre negatív választ adni, azaz a Bizottságot feloszlásra kényszeríteni. Ez a taktikai fegyver egyébként — a jóváhagyás megtagadása — még akkor is, és olyan esetben is alkalmazható volt, ha a szabályrendelet minden részlete a VKM akarata szerint készült is el. Jóváhagyott működési szabályzattal bíró, ám „rosszalkodó" testületet már nehezebb lett volna megadásra kényszeríteni. A ceglédi és a kiskunhalasi kirendeltség megszűnésével megszűnt az illetékes két tankerületi népművelési bizottság is.

65 Munkáját a Központi Bizottság, illetve az Elnökség vette át.

66 A kerületi titkárokat más törvényhatóságok népművelési bizottságai élére nevezte ki a miniszter, illetve a megyei Központi Bizottság hivatalába osztotta be szolgálattételre őket. Az elnökség munkája az átszervezések nyomán természetesen megnőtt s ezzel együtt nőtt a titkár szerepe, és jelentősége. A községekkel, a városokkal a kapcsolatot ezek után közvetlenül kellett fenntartani — velük tárgyalni, ügyeiket intézni, munkájukat ellenőrizni. Erre az intenzív részvételre az alispánnak már nem volt lehetősége, nevében a titkár cselekedett, aki őt csak informálta. 1925-ben már a titkár tekinthető a Bizottság tényleges vezetőjének, és bár szava formailag még nem döntő, de mert a legtöbb információval ő rendelkezik, véleménye mindenben meghatározó lett. 473 •