Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben
lyen addig működő ipartársulatokat, hogy olvadjanak be az újonnan alakult ipartestületbe. Ha az ipartársulat közgyűlésén a tagok kétharmada a beolvadás mellett foglalt állást, a társulat vagyona is átkerült az ipartestület tulajdonába. Ha az iparosok a közgyűlésen az ipartársulat további fenntartása mellett foglaltak állást, a tagok közül azok, akik képesítéshez kötött iparral foglalkoztak, az ipartestületbe is kötelesek voltak belépni. Jól szemlélteti egy ipartestület megalakulását az alábbi példa. 49 Komáromy József abonyi iparos 20 társával együtt 1884. szeptember 23-án levélben kérte a kecskeméti alsó járás szolgabíráját, hogy az abonyi ipartestület ügyében intézkedjék. A mellékletekből kitűnik, hogy a község területén élő 115 iparos közül 79, tehát az iparosok több mint kétharmada nyilatkozatban kérte az ipartestület megalakítását. A szolgabíró 1884. október 5-re összehívatta az alakuló gyűlést, egyben utasította a folyamodókat, hogy a gyűlésre készítsenek egy alapszabály-tervezetet, továbbá kérdezzék meg az Abonyban működő ipartársulat elnökségét: akarnak-e az új testületbe beolvadni. A szolgabíró minderről egyidejűleg a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát is értesítette. Az ipartársulat 1884. október 2-án kelt rendkívüli közgyűléséről felvett jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy az esetleges feloszlatásról már az 1884, szeptember 28-ára Összehívott közgyűlésen dönteni akartak, de az előírt kétharmados többség nem volt jelen, ezért kellett a közgyűlést október 2-ra újra összehívni. Az ipartársulat 51 tagja közül most is csak 26 jelent meg, de a második közgyűlés határozatképesnek számított. A jelenlévő tagok egyhangúan az új ipartestületbe való beolvadás mellett döntöttek. Ezután 1884. október 5-ére az Abonyban képesítéshez kötött mesterséget folytató iparosok számára közgyűlést hívtak össze, melyen a szolgabíró, mint első fokú iparhatóság elnökölt. A 115 iparosból 61 jött el a gyűlésre. Felolvasták Komáromy és társai kérvényét, az ipartársulat közgyűlésén felvett jegyzőkönyvet (a beolvadásról), és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 2557/1884. számú nyilatkozatát arról, hogy az ipartestület megalakítása ellen nincs kifogása. Az alapszabályt megvitatták, majd egyhangúlag elfogadták, ami ezután a kamarához került véleményezésre. Ezt követően a megye közgyűlése 1885. január 14-én ugyancsak jóváhagyta az abonyi ipartestület alapszabályát és felküldte a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez. A minisztérium (8321/1885.) bizonyos változtatásokat eszközölt rajta, majd felhatalmazta a megye közönségét, hogy az így kijavított alapszabályt saját kebelén belül lássa el jóváhagyási záradékkal, és a három példányból egyet az ipartestületnek, egyet a megye levéltárának, egyet pedig a minisztériumnak küldjön meg. Abonyban ezután egy újabb közgyűlést hívtak össze (1885. ápr. 6.), ahol a minisztérium által kifogásolt részeket kijavították, és a végleges alapszabályt a megyének újólag felterjesztették. A megye közgyűlése 1885. április 17-én (306. kgy. sz.) a szabályzatot ellátta jóváhagyási záradékkal, majd a miniszter rendeletének megfelelően a 3 példányt az illetékeseknek szétküldte. A fenti példából kitűnik, hogy még egy ilyen egyszerű esetben is elég hosszadalmas volt az ipartestület megalakulása. Több mint fél év telt el a sok formaság betartása miatt. Ezért akadozott a hálózat kiépítése országszerte. Volt olyan eset is, amikor az iparosok húzódoztak, emiatt késett néha évtizedeket az ipartestület létrehozása. Az alberti és az irsai iparosok (mindkét helyen működött ipartársulat az 1880-as években) például már a második ipartörvény után tárgyalgattak közös ipartestület létrehozásáról, de az iparosok érdektelensége miatt az ipartestület alakuló közgyűlésére csak 1909 januárjában kerülhetett sor. 50 412
