Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben

HÉJJAS PÁL Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben A kapitalizmus első évtizedeiben, ha ellentmondásosan is, fejlődésnek indult az iparosodás Magyarországon. Elsősorban a gyári nagyipar fejlődött, de nem maradt érintetlen a kézművesipar sem. Nagyban hozzájárult ehhez a több évszázados múlttal rendelkező céhek megszüntetése és a helyüket betölteni szándékozó ipartársulatok, illetve ipartestületek létrehozása. Mindez nem ment máról holnapra, hanem egy hosszú ideig tartó folyamat eredménye volt. Már a múlt század első felében a reformellenzék egyik fő feladatának tekintette a gazdasági élet megreformálását, az új követelményeknek jobban megfelelő átalakítását. A haladás egyik akadályozóját a céhekben látták, ezért felléptek azok eltörlése, vagy legalábbis megreformálásuk, kiváltságaik megnyirbálása mellett.

1 Ezen törekvésnek köszönhető, hogy az országgyűlés 1840-ben a gyárak jogviszonyairól alkotott XVII. törvénycikkben kimondta: a gyárakra nem vonatkoznak a céhszabályok.

2 Ez a céhek ősi előjogaira súlyos csapást mért, és az iparszabadság felé tett első lépésként értékelhető. A szabadságharc idején — politikai szempontokat figyelembe véve — nem számolták fel a céhrendszert, de a Klauzál Gábor kereskedelmi miniszter által 1848. június 9-én kiadott 1530. számú rendelet úgy módosította a céhszabályokat, hogy lehetővé tette, bárki az országban „saját kezére", segéd nélkül szabadon dolgozhasson, avagy hatósági engedély birtokában legényeket is alkalmazzon. Ebben a szabadságban a céh senkit nem korlátozhatott. A Klauzál-féle céhreformból — a szabadságharc leverése miatt — semmi sem valósult meg. Röviddel később azonban, 1851. február 6-án megjelent a Geringerféle „Ideiglenes Utasítás",

3 mely szabályozta a kereskedelem és ipar gyakorlását Magyarországon. Ez a szabályozás kiterjedt a céhekre is, annyiban, hogy tovább korlátozta azok jogait, mert, bár kötelezővé tette a remekmunka elkészítését, a legalább 6 évig tartó segédi működést, mindazonáltal kimondta, hogy rendi, vallási vagy nemzetiségi okból nem szabad megakadályozni a céhbelépést.

4 A rendelet új céhek alapítását már nem tette lehetővé. Különbséget tett „szabad" és „engedélyezett" ipar között, bár az összes fontosabb iparágat az utóbbi alá sorolta. A „szabad" kézműiparhoz csupán néhány háziipari tevékenység tartozott (hímzés, varrás stb). A kapitalizmus szabadabb fejlődésének biztosításához azonban ez az intéz389