Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kállay István: A levéltárak a törvényalkotás tükrében

Az 1901 :XX. törvénycikket gyors ütemben követte az ügyviteli szabályzatok megjelenése. így a vármegyei, a községi- és körjegyzői, a közigazgatási bizottsági, az árvaszéki, a községi és a járási, a pénzkezelési és számviteli, valamint a kézbesí­tési ügyviteli szabályzat. 37 A következő reform 1929-ben következett, amikor ez már nem volt elodáz­ható. Az 1929 :XXX. törvénycikk szervezeti és hatásköri változásokat hozott, egy­ségesítette az eljárást, az ügyvitelt és a fegyelmi szabályokat. Biztosította az önkor­mányzatok háztartásához szükséges anyagi eszközöket. Megteremtette az alsófokű közigazgatási bíráskodást. Szabályozta a tisztviselő kérdést, a szolgálati pragma­tikát, a képzés és képesítés rendszerét. 38 Az 1929 :XI. törvénycikk a megyei és a városi levéltárakat, történelmi anya­gukra való tekintettel, a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter alá rendelte. Az Or­szágos Levéltár mint szakhivatal szerepelt, 1939-ben mint ilyen tett javaslatot a törvényhatósági levéltárak helyzetének a felmérésére, amelyet az Országos Levél­tár 1940-1941-ben végzett el. 38 Mindezek ellenére 1945 előtt hazánkban a levéltárügyet általános érvényű rendelkezés nem szabályozta. Helyzetére a szervezeti széttagoltság és az egységes szakmai irányítás hiánya jellemző. 40 A felszabadulás utáni első levéltári törvény, az 1947 :XXI. te. lényegében már 1945 előtt, a nyugat-európai levéltári törvények ismeretében elkészült. A magyar levéltárügy polgári színezetű megreformálását célozta. 1947 július —1950 július között volt hatályban. Nem tudta az iratok sorsát hatékonyan befolyásolni. A le­véltárak országos felügyelője (LOF) útján megpróbált bizonyos ellenőrzést gya­korolni a megyei, a városi és a magánlevéltárak felett. Nem szól azonban a gazda­sági iratanyagról (talán ezeket a magánlevéltárak közé tette). Hibája, hogy az anyagot és nem az irányítást akarta koncentrálni. Homályos szerepet szánt a kerü­leti levéltáraknak, amelyek az Országos Levéltár fiókintézményei lettek volna, a területükön működő közhatóságok, közhivatalok iratainak a begyűjtésére. A tör­vény gondoskodott új levéltári jogszabály előkészítéséről. 41 Az 1947. évi törvény meghagyta a levéltárosképzés addigi gyakorlatát: egye­temi végzettséget, egy évi országos levéltári gyakorlatot és fogalmazói vizsga letéte­lét írta elő. Az egykorú értékelés mégis teljes egészében a burzsoá és feudális ma­radványok konzerválását vetette a törvény szemére. Tragikus következményeként említette számtalan levéltár pusztulását, a levéltárosi munka stagnálását és meg­állapította, hogy nagyobb kárt okozott, mint a háború. 42 Új, szocialista típusú levéltárügy megteremtését célzó, általános érvényű jog­szabály az 1950:XXIX. törvény. Ez a törvény indította el a magyar levéltárügyet a szocialista jellegű fejlődés útján, mint ilyen alapvető jelentőségű, határkő a ma­gyar levéltárügy történetében. A törvény létrehozását az indokolta, hogy a társa­dalmi változások miatt minden addigi jogszabály elavult. 43 A törvény kimondta, hogy a közhatóságok és közhivatalok iratanyagának a fenntartásában és kezelésében a tudomány és a gyakorlat érdekeinek megfelelően kell eljárni, a történeti vagy egyéb szempontból jelentős iratok megőrzését, majd levéltárba adását biztosítani kell. Döntő fordulatot jelentett, hogy az Országos Levéltár és a területi levéltárak hálózatából központosított, egységes állami szervezet jött létre, a LOK, majd a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztály irányítása alatt. E lényeges mozzanat azonban, az 1950-es évek elejére jellemző módon, eleinte nem igen jutott bővebben kifejezésre. Az egykorú szakirodalomban 38 i < !

Next

/
Thumbnails
Contents