Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860

gyobb rendet tartani olyképp, hogy minden legkisebb rendetlenség, kivált erköltstelenség az ő felelőssége alá esik, nagyobb kihágás és kötelesség nem teljesítéssel előforduló esetet pedig az uradalmi kormányzónál az udvarmester azonnal bejelenteni tartozik". Az ő dolga volt a püspök lovainak és azok szerszámainak ápolása. A vele szemben támasztott követelmény: „Hűség, engedelmesség, fedhetetlen erkölcsös maga viselet s a szolgálatnak s időnként nyerendő utasításoknak gyors és pontos teljesítése..." Az udvarmester közvetlenül a kormányzónak volt alárendelve.

154 Az alpári számtartó funkciójában nem történt változás. Roskoványi püspök 1851 szeptemberében megszüntette ugyan a mérnöki tisztséget, de feltehetőleg a birtokrendezések során szükséges felmérések elvégzésére 1853-ban egy, majd 1859-ben Peitler Antal püspök még egy mérnököt fogadott fel az uradalom szolgálatába.

155 A jegyzői tisztséget Roskoványi Ágoston püspök 1851-ben megszüntette, azonban 1852 szeptemberétől az ügyviteli, iratkezelési feladatok ellátására az írnokok közül egyet „igtató"-nak nevezett ki.

156 Az ispánok — 1860-tól az alsónémedi ispánság megszervezésével hat ispán — változatlan tevékenységi körrel működtek az ispánságok (kerületek) élén. A korábbi időszakhoz képest annyi változás történt, hogy a tisztiszék megszűntével személyesen nem jelentek meg sűrűn az uradalom központjában, viszont írásban rendszeresen tájékoztatták a kormányzót az ispánságukban történtekről. Az erdőmesteri funkció jellegében nem következett be változás, de a gazdaság szempontjából egyre fontosabbá váló erdőgazdálkodás — fakitermelés és faültetés — miatt nagymértékben megnövekedett az erdőmester munkája. írnokok és gyakornokok Az írnokok és a gyakornokok számának radikális csökkentése után az egész uradalomban csak a központban maradt két írnok és két gyakornok. Tevékenységi területük a korábbi évekhez viszonyítva változatlan maradt. Szolgák és cselédek Mint már korábban említettük, a szolgák és a cselédek száma nem változott lényegesen közvetlenül 1848 után. A püspök 1851. szeptember 21-ig kiadott rendeleteiben az addig alkalmazásban volt cselédek számát csak kismértékben módosította. A robotoltató majorsági gazdálkodás megszűnése, a munkaerő nagymértékű csökkenése azonban válaszút elé kényszerítette a váci püspöki birtokok vezetését: van-e lehetőség egyes üzemegységek házi kezelésére, a majorsági felszerelés beszerzésére és a munkaerő biztosítására, vagy marad a másik, kevésbé jövedelmező megoldás: a földek ledolgozás és bérlet útján történő megműveltetése. Egyértelmű választ nem tudunk adni, hogy a váci püspöki uradalom birtokain melyik utat választották — valószínűleg kezdetben mind a hármat —, de tény, hogy Roskoványi püspök 1851. szeptember 22-én „a gazdaságnak kellő karbani tartása tekintetéből javallott majorsági erő" felállítását rendelte el.

157 Az utasítás értelmében a majorsági gazdálkodást folytató — előttünk ismeretlen nagyságú — birtokokon 364