Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860
képviselői. 127 Míg a tisztek korábban a tiszti ülés előtt számoltak be elvégzett munkájukról, most ezt szóban, de főleg írásban a kormányzónak tették meg. 128 Hatásköre természetesen korlátozott volt, mivel kinevezésekor a püspök kikötötte, hogy „mit az uradalom javára jónak látand, az általam adott utasítás értelemben elrendelendi". 129 Hivatalok Az ügyigazgatói hivatalt, élén a jogügyigazgatóval (iurium director), a püspök kinevezése után újból az eredeti feladataival bízták meg, vagyis az uradalom jogi képviseletét látta el, mivel az ügyigazgató, mint helyettes uradalmi főtiszt (prefektus), csak a püspöki széküresedés idején volt irányítója a püspöki birtokoknak. Az ügyigazgatói és egyben ügyészi hivatal megszervezésére püspöki rendelet folytán került sor, mely a gyakorlatban annyit jelentett, hogy az ügyigazgató (Bubla Ágoston) képviselte a Pest-Pilis-Solt megye területén fekvő püspöki jószágok ügyeit, a „másik ügyészi állomás"-hoz pedig a Nógrád megyei birtokokkal kapcsolatos teendők tartoztak. 130 Később még egy ügyészi állást szerveztek a Vácra és környékére vonatkozó jogi ügyek intézésére. 131 Mindhárom ügyész (ügyvéd) elsőrendű feladata a birtokrendezéssel kapcsolatos feladatok ellátása volt. Az úrbérrendezési munkák kiemelt kezelését mutatja, hogy az uradalom minden a püspökség számára megnyert 1 hold föld után 1 pft-ot fizetett az ügyvédeknek. 132 Az ügyvéd hatáskörébe tartozott még azúrbéren kívüli földek után járó tartozások megtagadása és a haszonbérleti díjak nem fizetése esetén azok jogi úton történő rendezése, valamint az uradalom alkalmazottainak és érdekeinek jogi védelme. 133 Számtalanszor jártak el az ügyvédek az erdei kártételek kihágási ügyeiben. 134 A számvevői hivatal ugyanazon feladatokat látta el, mint az 1848 — 1851 közötti időszakban. A kormányzó csak a hivatal és a számadó tisztek ügyrendjében tett változtatásokat, mely szerint minden számadó tisztnek a bevételről és a kiadásról a keltezéstől számított egy hónapon belül jelentést kellett tenni; a számadások kivonatait havonta (kasznár és kulcsár), illetve negyedévente (számtartó és ispánok), a gazdasági felszerelésről készült leltárakat pedig évente meg kellett küldeni. 135 Az írnoki teendőket a központi írnokok közül alkalomszerűen megbízottak látták el. 136 A későbbiekben állandó beosztottként számvevői segédet neveztek ki a főszámvevő mellé. 137 ' A főpénztár milyenségében változatlan, de mennyiségében kevesebb feladatokat látott el, csökkentett létszámmal. A főpénztárnok maga kezelte a pénztárakat; melléje az alpénztárnoki tisztség megszüntetése után pénztárnoki segédet nevezett ki Roskoványi püspök. 138 A pénztárnoki segédi címet 1855-ben ideiglenesen alpénztárnoki titulusra változtatták vissza. 139 Először 1858-ban találkozunk adattal, mely szerint a pénztári számadások átvizsgálására a kormányzó vezetésével vizsgáló ülést szoktak tartani, amikor a be nem szedett tartozásokat tételenként nézték át, és a beszedhetetlennek ítélt — vagyon nélkül elhalt, vagy csődbe jutott az adós — követeléseket törölték a bevételi rovatból. 140 1859-ben a kormányzó megbízta a főpénztárt, hogy a haszonbérletek határide362
