Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között

A fó'szolgabírák járásaik egész területén ellátták a közigazgatási és bíráskodási teendőket, az alszolgabírák ugyanezt csak székhelyükön végezték. Az alszolgabírók tulajdonképpen járási kirendeltségként működtek a járás meghatározott pontjain és így gyakori kapcsolatban álltak a lakossággal. A főispáni helytartó kötelessége volt a közrend és biztonság megőrzéséről gondoskodni. Továbbá félévenként el kellett készíttetnie a megye költségvetését, amelyet a helytartótanács hagyott jóvá. Az összeg kiutalása az államkincstárból történt, amelynek felhasználásáról összegszerűen a helytartótanácsnak kellett elszámolni. A megye tehát saját fenntartására adót-semmiféle alapon nem vethetett ki. A megye főispáni helytartója nevezte ki az új bírákat is; a megyei törvényszék ülésein elnökölt, illetve távolléte esetén az első vagy a másod alispán helyettesítette. Az új helyzet stabilizálódása után Benyovszky Vince, Pest megye első alispánja 1861. december 5-én arra való hivatkozással, hogy a „kivételes állapotunk a* régi eljárást felfüggesztette, és ezáltal hivatali kötelességünk teljesítését is megnehezítette", a főispáni helytartóhoz intézett felterjesztésében beszámolt a közigazgatási ügyek intézése céljából összehívott megyei tisztviselők „megyei tiszti ülésé"-ről. Ezt azért hívta össze, hogy „a' megyei kisgyűlések, valamint a' közgyűlés jogköréhez tartozott tárgyak elintézési módjára javaslatot készítsünk". A csatolt „Tanácskozmányi jegyzőkönyv" a „megyei tiszti ülés"-re vonatkozó javaslatokat is tartalmazza. Elnöke a főispáni helytartó, vagy akadályoztatása esetén az első vagy másodalispán lenne és felsorolja a résztvevő tisztviselők hivatali rangját is. Az üléseket pedig hetente egyszer tartanák.

108 A „megyei tiszti ülés" csupán a megye közigazgatási kérdéseit tárgyalhatta meg. A Bach-rendszer központosító törekvéseihez képest a tiszti ülés engedélyezése határozottan az enyhülés irányába mutat, mivel a megye testületi szerepét a tiszti ülés bizonyos mértékig visszaállította. Az 1862. július 14-én tartott megyeházi tiszti gyűlésről Kapy Ede főispáni helytartó már azt jelentette, hogy azon a mezővárosok és a városi küldöttségek is megjelentek. Közel 400 fő vett részt az ülésen, a karzatok is megteltek. Az ülésen az alispán a megye állapotáról és közügyeinek alakulásáról számolt be, majd azt indítványozták (névszerint Nagy Pál kecskeméti képviselő), hogy kérjék a főispáni helytartón keresztül a megye minden társadalmi osztályát és érdekeit kellőképp képviselő megyei bizottmány engedélyezését. Azaz egy új bizottmányt kívántak a személyes és képviseleti jogra hivatkozva szervezni.

110 A „megyei tiszti gyűlés" iránti kérelem kedvező elintézést nyert és Kapy Ede 1862. szeptember 2-i felterjesztésében már úgy írt a tiszti gyűlésről, hogy „ezen már a megyei nagyobb községek is képviselve lévén, .. .legjobb eredmény..." született.

111 1862-ben és 1863-ban többszöri feliratváltás során munkálódott ki a Kalocsán felállítandó törvényszék kérdése, amelynek ügyét a tiszti ülés is megtárgyalta. Kapy Ede már 1862. május 2-án a Helytartótanács elnökségéhez intézett feliratában a kalocsai törvényszék alakításával kapcsolatban kifejtette, hogy „hat havi hivatalos működésem után azon meggyőződésre jutottam, hogy a kormányzatomra bízott törvényesen egyesült hármas megyék részére a törvénykezési ügyet illető" módosításokra szükség van, „kivált a szegényebb osztályú népességnek naponta inkább emelkedő panaszait figyelembe venni". A solti járás 52 négyzetmérföldnyi területe és „e terület százezren felüli népessége egy törvényszéki osztálynak felállítását, éppen úgy, mint a kecskeméti járás, véleményem szerint, jogosan kívánja". 325