Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kállay István: A levéltárak a törvényalkotás tükrében

KÁLLAY ISTVÁN A levéltárak a törvényalkotás tükrében A levéltári jog a jogtudománynak az a területe, amely a levéltári anyag védelmének, a levéltárak működésének jogi vonatkozású kérdéseivel foglalkozik. Vizsgálja a levéltári anyag tulajdonának és használatának jogi kérdéseit. Fogalomkörébe értjük a levéltári jogalkotást is. Ez különböző szervek hatáskörébe tartozik; ennek megfelelően különböző szinteken valósul meg. Napjainkban levéltári jogszabályokat alkot a törvényhozás (országgyűlés, elnöki tanács), a minisztertanács, a levéltárügy országos szakmai főhatósága, de ügyviteli kérdésekben maga a levéltár is.

1 Mindezek közül a legmagasabb szintű levéltári jogalkotás a levéltári törvény vagy törvényerejű rendelet. Ez minden társadalmi rendszerben meglevő állapotot rögzíthet, vagy megvalósítandó célok érdekében előremutathat. Ugyanakkor a jogelmélet a kodifikációnak a jog abszolút fejlődését megvalósító, magasabb rendű minőségét eredményező jellegét posztulálja. Eckhart Ferenctől, akinek születése 100. évfordulójára a napokban emlékeztünk, tanultuk meg, hogy a törvényeket és a statútumokat nemcsak ismertetni, hanem kritizálni, a gyakorlatban való érvényesülésüket is vizsgálni kell. A kérdés a mi szempontunkból a levéltártörténet, ezen belül a levéltári jogtörténet körébe tartozik. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mivel ezek a kevésbé művelt diszciplínák közé tartoznak.

2 Szeretném előrebocsátani, hogy a levéltár sohasem volt hatalmi kérdés, habár iratőrző szerepe a politika oldaláról sem lebecsülhető. Ennek egyik első jó példája az Aranybulla. A 31. cikkely egy fontos kérdésről: az Aranybulla eredeti példányainak az őrzéséről intézkedik. Kimondja: „Hogy pedig ez a mi engedményünk egyrészt rendelkezésünk a mi és utódaink idején mindörökre érvényes legyen, ezért azt hét példányban megírattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük akként, hogy az egyik példányt a pápa úr kapja, aki Írassa is be a regisztrumába; a másik példányt a johanniták, a harmadikat a templomos lovagok, a negyediket a király, az ötödiket az esztergomi káptalan, a hatodikat a kalocsai káptalan, a hetediket a mindenkori nádor őrizze azért, hogy ezt az írást mindig a szeme előtt tartva, sem maga el ne térjen valamiben az elmondottaktól, sem a királlyal, vagy a nemesekkel, akár másokkal egyet ne értsen az azoktól való eltérésben azért, egyrészt, hogy ők Előadás. Elhangzott a kötet előszavában jelzett tudományos ülésen. 31