Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között

A megyefőnök kinevezési jogköre csak az írnokokra, díjnokokra és hivatalsegédekre terjedt ki, a többi tisztségben a kinevezéseket a „felsőbb" hatóságok jogkörébe, azaz a helytartóság személyügyi bizottmányához utalták. Ezért is változott gyakorta a tisztviselők személye és vált a főleg Lajtántúíról érkező tisztviselők serege az idegen, külső hatalom kifejezésévé. A túlzott centralizmus teljes politikai passzivizmust eredményezett, hiszen a forradalmi erők teljes megsemmisítésével érték el a központosítást. A megyefőnök helyettesei a helytartósági titkári rangban kinevezett biztosok voltak. A megyefőnöki hivatalban működött továbbá a megyei titkár, a megyei orvos, több megyei mérnök és hivatalsegéd. A es. kir. szolgabírói járások élén a kinevezett szolgabírák teljesítettek hivatalt, melléjük gyakornokokat, írnokokat, fogalmazókat és a bírói gyakorlatra kirendelt hallgatászokat (Ascultant) neveztek ki. A cs. kir. szolgabírói járások területi átszervezése (összevonás illetve újabb székhelyek kijelölése) a vegyes szolgabíróságokra ruházott feladatkörből adódott. Az osztrák önkényuralom kezdete óta működő szervezetek legalsó fokán, a szolgabírói hivatalokban a közigazgatás és az igazságszolgáltatás kettéválasztása szervezetileg nem érvényesült, ezért nevezték ezeket az intézményeket „cs. kir. Vegyes Szolgabíróságok "-nak (K. k. Gemischte Stuhlrichteramt). E vegyes szolgabíróságok intézték ugyanis a rendőri igazgatás ügyeit, kiadták az utazási okmányokat, felügyeltek a sajtóra, kereskedelmi és ipari engedélyeket adtak ki, ellátták az egészségügyet, felügyeltek a céhekre és testületekre és mindezek mellett még mint bíróságok a hatáskörükbe utalt polgári és fenyítő ügyekben elsőfokú hatóságként is működtek. Ezenkívül hatáskörük kiterjedt a cs. kir. járási adóhivatalok működésének ellenőrzésére is. Ettől eltérően azonban minden megyében megmaradt egy, csak a politikai ügyekkel foglalkozó szolgabíróság. A budavidéki és a kecskeméti cs. kir. szolgabíróság tisztán politikai szolgabíróságként működött, jogszolgáltatási ügyeit a budakülvidéki cs. kir. kiküldött bíróság illetve a Kecskeméten, a megyeszékhelyen működő törvényszék intézte. Ugyanis az országos vagy megyetörvényszék székhelyén mindenütt kiküldött bíróság (Delegiertes Gericht) működött járási szolgabíróság helyett; azaz ezen esetekben megmaradt a közigazgatás és jogszolgáltatás szétválasztása. A többi Pest-Pilis és Pest-Solt megyei cs. kir. szolgabíróság vegyes szolgabíróságokként látták el feladatukat.

68 Az új szolgabíróságok 1854. áprilistól kezdték meg működésüket. Bár elég sok osztrák tartományból jelentkezett tisztviselőt neveztek ki „Stuhlrichter"-eknek (szolgabíróknak), a magyar nemesi családok tagjai is jelentős létszámban jelentkeztek és láttak el hivatalt.

69 Akik ezt a szolgálatot elvállalták személyes érdekből, karriervágyból vagy a mindennapi megélhetésért kényszerültek erre a lépésre. 1855. júniusában kötelezővé tették a fogalmazói kar összes tagja számára az 1852-ben előírt egyenruha viselését, csak az osztrák területekről áthelyezettek kaptak egy évi halasztást az egyenruha hordása alól. Az aprólékosan szabályozott működés- és hatáskör átfogta közigazgatási élet minden ágát, a cs. kir. szolgabíróságok beleszóltak a községi ügyekbe és szabályozták a közösségi életmód és életvitel összes területét. A szolgabíróságok hatáskörébe tartoztak pl. a törvények kihirdetése és végrehajtása, a közcsend és rend fenntartása, a személy- és vagyonbiztonság megteremtése, a birtokháborítás megakadályozása, a földművelés, -vadászat, -halászat, -erdőségek karbantartása, az utak, 314