Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között

A megyefőnökök állandó felügyeletet láttak el a járási fő- és alszolgabírák felett. A szolgabíróknak is szabályszerű írásos ügyintézést kellett végezni. A járásban működő kinevezett fő- és alszolgabírók nem testületként intézkedtek, hanem a bürokratikus elveknek megfelelően az egy-egy tisztviselőre kiszabott munkát személyes felelősséggel kellett — a császár iránti hűség állandó hangsúlyozásával- ellátni. Az alkotmány nélküli időszakban az osztrák centralizmust segítette a hatóságok intézkedési körének és intézkedési fokozatának meghatározása. A hatáskörök is élesen elkülönültek. Az így kialakított hierarchiában a tisztviselő egyedüli feladata a felsőbb szervek utasításainak végrehajtása. A végrehajtást az e célra alkalmazott tisztviselők állandóan ellenőrizték, s kiépült a bizalmatlanság légkörében a besúgók titkos hálózata is. A különféle írásos jelentéseket a megyefőnökök összesítették és terjesztették fel a cs. kir. kerületi főispánnak. A nép hangulatáról, továbbá az elkobozni ítélt „lázító" kiadványok számának alakulásáról és begyűjtésük mikéntjéről rendszeres időközönként kellett beszámolni. Az 1852. január 22-én kelt Pest-Solt megyefőnöki elnöki jelentésből kitűnik, hogy a megye lakossága a forradalom és szabadságharc leverésével átélt szenvedések és borzalmak után teljes némaságban és csendben élt. „A megyei szolgabírák jelentései szerint a nép hangulata múlt évi december hó folyamán átalában csendes és békés szelleműnek lenni találtatott, a járásokban lakó megrovott *s politikai tekintetben felvigyázat alatt lévő egyének viselete ellen észrevétel nem tétetvén ..." „A gyakori rablások meggátlására kiadott szigorú rendelvények... jó hatásukat el nem tévesztették..." De a jelentés kitér arra is, hogy „... a sajátságos helyi viszonyok és személyismeret hiányában néha a' legjobb akarata is meghiúsul...".

60 A főszolgabíróknak többek között arról is jelentést kellett tenni, hogy az elkobzandó könyvek felkutatására és begyűjtésére milyen eljárást alkalmaznak. A nagykőrösi járási főszolgabíró Horváth Mihály Pest-Solt megyei cs. kir. főnöknek jelenti: „... az elkobzandó könyvek iránt kibocsájtott felsőbb rendeleteket legelébb hivatalos jegyzőkönyvembe bevezetem 's azután a' járásom hit alatt szolgáló (= esküvel kinevezett) községi elöljáróival kísérőlevél mellett vagy eredetbe vagy másolatba oly formán közlöm, hogy ha ilyen könyvekre... hivatalnokjai útján rábukkanna, azt hozzám elkobzás végett azonnal mutassa be; egyébiránt tisztelettel megjegyzem, hogy járásom lakosai átalába jó érzelmű polgárok lévén tiltott könyveken senki nem kap, 's így az elkobzásnak szüksége eddig fenn nem forgott...".

61 Ugyanekkor, tehát 1852. nyarán a Magyarországon körutazást tevő Ferenc József császárt ünnepélyesen és látványosan kellett fogadni. Az előkészületek tervezéséről a cs. kir. kerületi főispán a megyefőnökön keresztül utasította a főszolgabírókat, akiknek „egyszersmind kötelességévé tette, hogy a fogadtatási készületek programját' lovas ember által felsőbb helyre leendő felterjeszthetés végett 24 óra alatt.. .beküldje." A császár 1852. július 14-én Péterváradra hajózott a Dunán és ezért a kalocsai, solti és hajósi főszolgabíróknak szóló utasításban a fogadtatás formáját is előírták. „... A többi között igen célszerű lenne, ha a dunai községek a' folyam mentében zöld ágakból és lombokból, összekapcsolt hajókon zászlókkal ékesített zöld lombíveket készítetnének 's a lakosok a folyam partján ünnepi öltönyben minél 311