Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban
Ráckevén behozzák. Az ellenzéki sajtó hosszasan kesergett a nagykőrösi kudarc felett, s hevesen támadta a közéletben ekkor még ismeretlen Tanárkyt 94 , aki a méltatlan gyanakvásra utóbb képviselő tevékenységével rácáfolt; szomorú, de még Pest megyében sem egyedülálló, hogy a baloldal két képviselője egymással kerül szembe a választások során. Nyáry Ráckevén fényes elégtételben részesült a nagykőrösi vereségért: „A rokonszenv a városban közérzéssé fajult. Választótömegek Nyáry éljenzésével, lobogókkal, s harsány zenével tódultak felénk. Vetélytárs a szó teljes értelmében nem mutatkozott... Ma reggel a promontori, becsei, tassi, szentmiklósi s több számtalan kerületi választók hadzene mellett húzódtak ki a bálványosi pusztára — istennek szabad ege alá... E nép, mely még csak félévvel is ezelőtt rabszolga volt, melyet kiskorúnak és éretlennek nyilvánítottak politikai jogok gyakorlására, most nagykorúsága teljes érzetében csendben s keble józan s meg nem vesztegetett meggyőződésével állott legszebb polgári joga első gyakorlatánk küszöbjén". 95 Az összesereglett választók egyhangúlag szavaztak bizalmat az Országos Honvédelmi Bizottmány későbbi elnökhelyettesének, a forradalom és szabadságharc egyik legtöbbet vitatott, s máig sem kellőképpen értelmezett alakjának. 96 Kevésbé méltó képviselőt választott magának a szentendrei választókerület. A kerülethez tartozó 24 község választópolgárai június 25-én reggel 9 órára gyülekeztek össze a pravoszláv püspök lakhelyének udvarán, s békésen várakoztak a fél órai késéssel megérkező választási elnökségre, amely rögtön bejelentette, hogy a képviselőválasztásra csak a katholikus templomban tartandó ünnepélyes nagymise megtartása után kerülhet sor. A déltájt kezdődő választáson a nép ellenjelölt állítása nélkül fogadta el képviselőjének Eckstein Rudolfot, a járás korábbi főszolgabíróját. 97 Eckstein semmiféle érdemleges tevékenységet sem fejtett ki az első népképviseleti országgyűlésen, Debrecenben már meg sem jelent, s ezért törölték a képviselők névsorából. 98 Dunavecsén Hajós Józsefet kiáltották ki a „nagy számban egybegyűlt választók" a kerület képviselőjévé. A debreceni országgyűlés igazoló bizottsága 1849 tavaszán őt is törölte a képviselők névjegyzékéből. 99 Monoron is a papírforma érvényesült. A helybéli nemesség jelöltje itt Patay József, a népképviseleti országgyűlés majdan legtevékenyebb tagjainak egyike, az OHB későbbi elnökhelyettese volt. Patay, aki már 1848 tavaszán bizonyította baloldali elkötelezettségét, nem csak képviselőként szolgált rá az őt egyhangúlag megválasztó nép bizalmára; az év második felében Szabolcs vármegye főispáni tisztjét látta el, 1849-ben egy ideig jász-kún főkapitány volt. 100 Abonyban a radikális Török Sándort a liberálisok jelöltje, Nagy József minden remény nélkül próbálta kibillenteni a nyeregből. Mivel Nagy teljesen esélytelennek látszott, a liberális irányvonal egyik legnagyobb tekintélyét, Teleki László grófot állították Török ellenjelöltjeként sorompóba. A számítás bevált, s Telekit közfelkiáltással megválasztották, habár neki családi és közéleti kapcsolatai folytán az erdélyi Fogarasban is biztos mandátuma volt. Teleki a fogarasi mandátumról lemondott, helyette az abonyit tartotta meg. 101 A közfelkiáltással megválasztott képviselők sorából mindenképpen kirítt Halász Boldizsár, az alsódabasi mandátum birtokosa. Halászt minden irányzat elszánt radikálisnak ismerte, nem csoda hát, hogy több ellenjelöltje is akadt. A konzervatívok Körmöczy Imre kanonokot, a mérsékelt liberálisok a nagy helyi befolyással rendelkező Zlinszky György és Kertse Péter szolgabírákat jelölték ellené284
