Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban

hallgassák meg a község elöljáróit, majd azok egyetértésével tegyenek javaslatot három héten belül a következő kérdések elintézésére: 1. A tanácstagok, tisztviselők és szolgák minősége és a számukra rendszeresítendő évi fizetség; 2. Szabályok az árva- és községi pénztárak, valamint az alapítványi pénztárak — ha vannak ilyenek —, kezelésére; 3. A község és közbirtokának évi jövedelmei és kiadásai; 4. Észrevételek a sajátos helyi viszonyokból fakadó intézkedésekre. A rendelet tárgyában egyetlen kérdés hangzott el: vajon az 1848. évi V. te. szerint szabályozott választói képesség „rendezett tanácsú helyekre nézve más községek felett tágasabb alapon van[-e] fektetve", s ez a bekövetkező követválasztáskor alkalmazta tik-e. A kisgyűlés a kérdést megválaszolatlanul hagyta, minthogy Szemere rendelete az illető községek rendezett tanácsúvá alakítását egyelőre nem mondta ki, sőt a döntést az elé terjesztendő felvilágosításoktól tette függővé, s ezért egyelőre időszerűtlen a választójog kiterjesztéséről határozni. A kisgyűlés által kiküldött hét vizsgáló bizottság egy-egy területileg illetékes főszolgabíróból, egy-egy népképviselőből és egy-egy másik kerületbe tartozó községi elöljáróból (bíró, jegyző) állt. A küldöttségek utasítást kaptak, hogy jelentésüket 15 napon belül adják be a megyének.

79 A községi rendszer részleges megreformálásának tervét elsöpörte a történelem. A kérdés újabb megtárgyalására kitűzött időpontban már sokkal súlyosabb kérdések — a szerb felkelés, a forradalmi vívmányok legázolására készülő ellenforradalmi erők megfékezése, az önvédelmi harc anyagi alapjainak és politikai feltételeinek előteremtése — foglalkoztatták az első felelős minisztériumot és a neki alárendelt vármegyét. A törvényhatóságok többé-kevésbé korszerű átalakítása 1872-ig váratott magára. Az áprilisi törvények végrehajtása tekintetében a népképviseletre vonatkozó törvények közül egyedül a népképviseleti országgyűlés összehívására vonatkozó 1848. évi V. te. érte el kitűzött célját. Amint azt a szakirodalom már kellőképpen kimutatta, az 1848 nyarán lefolytatott első országos választások az ország lakosságának addigi 1,6 —1,7%-a helyett ennek négyszeresét részesítették a választói jogban.

80 A szabályszerűen lefolyt képviselőválasztások igénylik a legszűkebb terjedelmet és a legcsekélyebb figyelmet dolgozatunkban. A megyei követek megválasztása alig különbözött a Petőfit és Aranyt megtagadó választások kimenetelétől. Az első népképviseleti országgyűlés monográfusai két tényezőről feledkeznek meg, amikor egyoldalúan a nemesség manipulációi rovására írják a választások iránt megnyilatkozó részvétlenséget, a választások során helyenként előadódó atrocitásokat, amelyek minden tekintetben elmaradnak az 1843/44. évi országgyűlés összehívását kísérő kisebb polgárháború, vagy a dualizmus korának békés korteshadjáratainak helyenkénti vérontásai és panamái mögött. Először is arról, hogy az elnyomott, megfélemlített, papok, tanítók, községi elöljárók által befolyásolt nép jogegyenlőségre ébredésének pillanatában kényszerült képviselői megválasztására, másfelől arról, hogy minderre a legfontosabb nyári mezőgazdasági munkák idején, júniusjúliusban került sor. A megfelelő jelöltek kiállítására is képtelen választópolgárok szinte bódult állapotban vetették alá magukat a törvény akaratának. Pest megye a törvény szerint tíz képviselő küldésére jogosult, ezen felül egy-egy képviselőt választhatott Cegléd és Nagykőrös, kettőt Kecskemét.

81 A választójogi törvény előírásai politikai jogaik birtokában megerősítették azt 280