Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban

A meglepőnek ható megyei végzés azonban nem egyszerű demonstráció a megye vezető követének programja mellett, hanem része annak a rendkívül kiterjedt és tudatos propagandahadjáratnak, melynek során a forradalom helybéli nemesi vezetői minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználva igyekeztek elterelni a jobbágyfelszabadítási törvény konkrét formáival elégedetlen parasztok figyelmét a továbbra is fennálló szociális feszültségekről, a fennhangon hirdetett jogegyenlőség és a tényleges vagyoni különbségek közötti kiáltó ellentétről. A parasztság ideológiai megdolgozása érdekében minden szóba jöhető tényezőt mozgósítottak: az országgyűlési törvényeket, a miniszteri országos ideiglenes bizottmány, majd a minisztérium rendeleteit megyei tisztviselők, uradalmi tisztek, papok és tanítók, jegyzők és népszerű magánszemélyek magyarázták és értelmezték a hatalom szája íze szerint a nép előtt. A közgyűlési és kisgyűlési határozatok megfogalmazása, a túlkapásokra hajlamos birtokos nemesek és uradalmi tisztviselők mérsékletre intése, fizetett sajtóközlemények finanszírozása, a Táncsics által szerkesztett „Munkások Újsága" felkarolása, s a nem csekély anyagi áldozatok árán létrehozott „Népbarát" támogatása egyaránt a forradalom mederben tartására irányult, a főváros forradalmának municipális forradalommá bővülése, a „nagy félelem" bekövetkeztének megakadályozása szándékából fakadt.

21 A megyei adminisztráció aggodalmai persze nem légből kapottak. A pesti forradalom hírére a megye huszonkét mezővárosából a legmódosabbak azonnal reagáltak. Elsőként Nagykőrös főbírája és tanácsa fordult a vármegyéhez. Március 19-i felterjesztésükben támogatásukról biztosították a pesti 12 pontot és felszólították a megye követeit, hogy azokat pártolólag terjesszék az országgyűlés elé. Jellegzetes mezővárosi követelményként felvetették, hogy „valamint minden nemesi kiváltságok megszüntessenek, úgy szüntessenek meg a testületi — városi kiváltságok is — s e szerént a királyi városi kiváltság végképp töröltessék el —, s egy minden kiváltakozott és kiváltakozandott községet illető községi rendszer dolgoztassák ki, hogy minden város ön körében, felsőbb felügyelet alatt álló ugyan, de egyébbként független helyhatósággá alakuljon, s ezekre nézve a megyei közvetlen befolyás szüntessék meg". A Tanárky Gedeon főjegyző által formulázott petíció záró mondta pedig már azonnali befolyási lehetőséget sürgetett az örökváltság útján szabaddá vált községek számára a helyi közigazgatás és az országgyűlés munkájába, felszólítván a megyei közgyűlést, „hogy addig is, míg a nemzet ereje az átalakulást át küzdendi, e megyében létező minden kiváltakozott helyek képviselőik által érzelmeiket nyilváníthassák a megyei közgyűléseken, s minden közügyeket illető megyei választmányokba, különösen pedig az országgyűlési utasításokat készítő választmányba az általok választandó két két egyénnek szavazat adassék..., hogy a nép tettek után győzessék meg az aristocratia közeledési szándéka valósága felől".

22 A felterjesztés nem volt előzmények nélkül való. A mezőváros tanácsa március 14-i üléséből már intézett egy folyamodványt a megyei közgyűléshez, kapnának utasítást az országgyűlési követek annak szorgalmazására, hogy az alsótábla kerületi ülésein tárgyalt törvényjavaslat mintájára a városok belszerkezetén és országgyűlési képviseletén kívül nyerjen törvényes rendezést a mezővárosok jogállása is. A nagykőrösiek öt pontban terjesztették elő a rendezés általuk kívánatosnak ítélt alapelveit. Nézetük szerint az lett volna a leghelyesebb, ha a szabad királyi városokról szóló törvény hatálya alá vonnák a mezővárosokat is, vagy ha mégis a megye alá rendelve maradnának, úgy kapjanak legalább belső autonómiát. 269